„never trust a fucking junkie!”
most panaszkodhatnék, hogy ’jaj, melyik szálat/jelenetet emeljem ki, válasszam kedvencemnek’, de tudjátok mi a kurvajó? hogy nincs erre szükség, mert mind működött, ütött, felesleges kimazsolázni a szertelen nagy egészből. persze felsorolni lehet belőlük, mert különben nem érném el a kötelező ezer leütéses penzumomat... ha már moldáviában vagyok egy hete, hát mindenképp tudtam mosolyogni a fordítós jeleneten, mert most nagyon át tudom érezni, milyen a több-nyelvűség. természetesen én is imádtam a nagy drámai jelenetet az improvizációs órán, amivel elkezdték helyrebillenteni ezt az elcseszett piper/alex kapcsolatot. oké, a drogos múltban nem sok újdonság volt, viszont a nicky-s szál végén megint sikerült elérniük, hogy az arcomra fagyjon az egész végig gyűjtögetett mosoly -rohadékok, hogy imádom őket ezért... (basszus, csak üres duma volt a ’nem kell kiemelés’ lózungod az elején, mi...? most meg, hogy megnyitottad a csapot már nem tudsz leállni... mert még ide kell, hogy férjen a könyv-temetés is, vagy a börtön miatti aggódás szép végigvezetése, vagy a csajok érzelmi hullámai nicky irányába, és még, és még, és még írnám még, ahogy minden epizód után érzem a késztetést...) ($07.08.)