„fight or flight. it’s constant. i should just pick one. i, elliot alderson, am flight.”
szorongatott helyzetben teszünk olyan dolgokat, amik morálisan ingatagok, amik megkérdőjelezik azt, hogy jó emberek vagyunk-e (mondjuk kiengedünk egy csomó bűnözőt egy börtönből, csak hogy mentsünk valakit, aki fontos nekünk). egy karmában erősen hívő ember azt mondaná, hogy tartózkodni kell az ilyentől, mert az univerzum egyszer úgyis visszaadja ezeknek a rossz cselekedetnek a következményeit. egyszer -de hogy abban a kurva pillanatban, amikor elkövetted azokat...? a fenyegetettség miatt végig beton-nehéz feszültség nyomott össze a rész alatt, és erre még a rengeteg asszimetrikus képpel is rájátszottak, mosolyogva feszengtem kényelmetlenül az ágyamon. és bevallom akkor is átfutott egy mosoly az arcomon, amikor a végén feltárták nekünk a szörnyű valóságot, de csak azért zökkentem ki a súlyos szívtájéki ütésből, mert olyan kibaszott zseniálisan volt megrendezve a jelenet, ahogy a zenének becézett zajt húzták fel egyre, és az operatőr inkább elliot körül körözött, és csak nem akart bekukkantani a csomagtartóba. kevés ilyen elviselhetetlenül zseniális jelenetet lehet látni manapság. ($08.13.)
