„west baltimore is dying, and you empty suits are running around trying to pin some politician’s pelt to the wall.”
az élet körforgásába nem sok beleszólásod van. persze, megtehetsz mindent, hogy egy kicsit jobb legyen minden, de ne álltasd magad, hogy túl sok eredménye lenne, bármennyire erősen is próbálkozol... nem túl szívderítő, amit írok, mi...? de pont ezt sugallta az évadzáró is, hogy az, hogy néhány embert sikerült rács mögé juttatni, még nem jelent semmit, az alsóbb szinteken ugyanúgy kiszolgálják az igényeket, és ha felfelé nézünk, ott sem változott sok minden. pedig az fbi még vevő is lett volna a korrupciós botrány átvételére -igaz, hogy ezért komoly árat kértek, mert őket csak a nagyvadak érdekelték volna… most sem mentünk el fontos karakter-pillanatok nélkül, jimmy őszintesége a kórházban szívet melengető volt, ahogy dee megrendülése is valahol szívtájékra ütött. bár nála nem is az a durva, hogy belátta, hogy mennyi veszteséggel is jár az, hogy ebbe a családba született, hanem az, hogy képtelen szabadulni ebből a káros családból. no, túl a letartóztatásokon, egyezkedéseken, tárgyalásokon, ítéleteken nem lehetünk elégedettek -a jól működő csapatot szétszedték (’hova nem szeretnél menni?”, hehe!), pedig van még bőven bűn baltimore utcáin... ($08.29.)
miért olyan fontos a hitelesség? mert ezzel az erővel nézhetnénk dokumentum-sorozatot is... de valamiért ragaszkodunk hozzá, hogy egy ilyen típusú történet közelítse meg annyira a valóságot, amennyire a dramaturgia engedi, és ez egyáltalán nem baj. nem baj, ha nem idealizált hősöket nézünk, akik diadalmasan kapják el a velejükig romlott gonosztevőket, hanem ennél sokkal árnyaltabb a kép. mert a rendőrök is esendő emberek, akik követnek el hülyeségeket, miközben a véget-nem-érő kulimunkát végzik, és a drog-ügyletekből élők sem a patás sátán szolgálói, inkább megélhetési bűnözők, vagy csak elveszett lelkek, akik beleszülettek ebbe a világba, és képtelenek kimászni belőle. nem baj az, hogy alaposan végigrágtuk mindezeket, élvezettel figyeltük, ahogy apróságokból rakták össze az ügyet, és közben volt idő megismeri mind a két oldal szereplőit (ez mindig is a vesszőparipám volt, hogy egy történet úgy teljes, ha látjuk az összes nézőpontot). a túlzott realitással csak egy baj van: nem elég kalandos ahhoz, hogy igazán beleszeressünk. és ez volt az, amitől egy kicsit tartottam, mielőtt elkezdtem volna (újra)nézni a pilot-ot: hogy baromi erős munkának fogom tartani, aminek csak a maximális respekt jár... na, ha tudnám igazán szeretni, de nehéz, mert hideg és nem enged igazán magához. pedig egyből felvettem a tempóját, élveztem majd’ mindennap azt az egy órát, amit rászántam, de a picsába, nem vagyok képes a maximális értéket kiosztani rá: tetszett.
