„when civilization ends, it ends fast.”
vajon meddig lehet azzal kelteni a feszültséget, hogy mi tudjuk a vég-következtéseket, a leendő utat a szétesésbe, míg a szereplők nem? mert azt tudom, hogy a másik félelem-keltő eszköz, a zene, az mindig megmarad, és mindig működni is fog... csak percekkel vagyunk a pilot eseményei után, mégis baromira felpörögtek az események, még ha néhány hisztiző (és elvonásban szenvedő) tini próbálná is hátráltatni a dolgokat... egyre több z kerül elő, a rendőrség is tehetetlen, ráadásul pillanatok alatt forradalommá eszkalálódik pár ember nézelődése egy hulla körül, kellemetlen emlékeket ébresztve a los angeles-iekben az autók felgyújtásával... úgy tűnik, hőseink elég épeszűek ahhoz, hogy hamar felfogják, hogy menekülni kell minél messzebb a többi embertől, kár, hogy a környezetük máris megakadályozza őket ebben. (meglepődtem, hogy máris szétszedték a családot, de így máris lehetett írni két hatásos jelenetet, egyet az iskolában, egyet a borbélynál. és tetszik, hogy az első öléseknek még van súlya.) ($09.07.)
