„why does the doctor always survive?”
még egy dalek sem hordoz magában annyi hidegséget, mint moffat úr, aki kegyetlen módon tud játszani a gyenge szívünkkel, az érzelmeinkkel. mert elhiteti, hogy arról akar mesélni, hogy a leggonoszabb gonoszban is ott vannak az érzelmek, az emberség, amiért érdemes megsajnálni őket, és akkor, amikor teljesen ellágyította a szívünket, akkor lép rá, és töri össze teljesen... mert elfeledteti velünk azt a tényt, hogy a gonosz az ilyen húzásokkal mindig csak lépre akarja csalni a hőst (akinek erre muszáj az ’aha, én tudtam, hogy csel, ezért én is cselhez folyamodtam!’ fordulathoz nyúlnia). de legalább minden a dalek-mitológiára alapult, az egész davros-szál, és az elbukás is. azt fogja elérni ez a piszok író, hogy megembereljem magam, és annyira beleássam magam végre a klasszikus történetekbe, mint ahogy ő is teszi... (eközben jópofa b-szál volt a két nőszeméllyel, missy vitte a show-t a dumáival és túlmozgásával, és közben kacsintottunk egyet clara legelső feltűnésére is.) (csak nem lesz valami átívelés idén is a belengetett hibridekkel...?) ($09.29.)
