„i wanted to kill him. so it would be easier. so i wouldn’t have to worry about how he could screw up or what stupid thing he’d do next because that’s who he is. just somebody who shouldn’t be alive now. i wanted to kill him. but all that hit me and i realized i didn’t have to do it. he doesn’t get it. somebody like that they’re gonna die no matter what.”
a kellemes nyári szünet után az írószobába betolták a fehér táblát, és elkezdték felírni, hogy mitől az, ami a walking dead. zombik, természetesen kellenek bele, lehetőleg minél több (nem baj, ha nicotero-ék beleszakadnak a maszkolásba), és dráma, mert minden tettnek vannak súlyos következményei, amiken végig kell rágnia magát a karaktereknek és a nézőknek. nem kezdhették volna simán a cliffhanger-től az évadot, mert akkor csak a drámára vágyók elégültek volna ki, akik az öldöklés pusztító szépségéért nézik, azok viszont éhesek maradtak volna. ezért összevegyítették a két komponenst, hogy mindenki megkapja az instant kedvencét, ráadásul úgy lehetett párosítani a jeleneteket, hogy könnyebb legyen a nézők kezét vezetni (sőt, annyira nem bíznak bennünk, hogy a flashback-eket fekete/fehérre változtatták, hogy el ne tévesszük az idősíkot). hogy be tudjuk látni, hogy bár rick nem az előnyére változott, de igaza van, mert ebben a világban csak így lehet túlélni. életerősen, ösztönösen, ugyanakkor tervszerűen. csak kár, hogy a terveket mindig keresztülhúzza valaki... ($10.12.)