„mm, yummy. my first bowl of shit.”
azt hiszem, én képtelen lennék így dolgozni, ahogy egy városvezetőnek kell, így balanszírozni minden területen. azt még megértem, hogy a pénzügyek így működnek, hogy sakkozni kell egy adott keretből, innen-elvenni, oda-átrakni, sosem lesz mindenre elég, sosem lesz mindenki elégedett. de hogy az emberekkel is ezt a játékot kell játszani, úgy hozni döntéseket, hogy közben figyelembe vegye a lobbizókat, az érdekeltségeket, a faji kényességet, azt hiszem beleőrülnék a kompromisszumokba. nem csodálom, hogy carcetti az alatta levőkön éli ki a frusztrációit, de ezzel legalább tényleges munkára ösztönzi azokat, akik a város rendbe-tételéért felelősek lennének. eközben tovább nézhetjük a kölykök változásait, amíg az egyikük a jó irányba halad, addig a másik elveszni látszik lelkileg (és ugye mondtam múltkor, hogy a gyerekek lelkével is foglalkozni kéne a tanterven felül, hát itt a jó példa egy összetört sráccal). érezhetően elkezdtünk rákanyarodni a végjátékra, bubs bosszújánál jót mosolyogtunk az előző részben, de lesznek komolyabb következményei is, végre lester-ék megtalálhatják a hullákat, és omar-nak is van egy terve. ($10.11.)
