„–it’s a diner robbery in minnesota, karl. not a presidential assassination.
–oh, sure. that’s how it starts, with something small like a break-in at the watergate hotel. but just watch. this thing’s only getting bigger.”
láttunk már olyat, amikor egy antológia-sorozatot a témával próbálják összetartani, máshol viszont a hangulat adja meg a brand-et. itt a fargo esetében elsősorban az utóbbiról van szó, mert szerencsére sikeresen átmentették tavalyról azokat az érzéseket, amik működtek és szerettünk is őket -és egy vékony szálon még a történetet is odakötötték, de ez tényleg csak jelzés-értékű, hogy két karakter fiatalkori énjét is megismerhetjük. mert bizony nem csak a hó alá vetettük be magunkat, hanem a múltba is, először egy zseniális nyitánnyal utaltak ronald reagen filmes napjaira, aztán jöhetett a bajszos és kötött-pulóveres hetvenes évek, annak is a legvége, ahol már érezni a közeledő reagen-korszak előszelét. azon kívül, hogy most is megkaptuk ezt a fura, egyszerre mosolygós és elidegenítő fanyarságot, megtörténtek az első gyilkosságok, miközben éreztették, hogy sok mocsok lesz még a kisvárosi felszín alatt. okay then, adták áldásukat a coen testvérek a műre, és mi is elégedettek vagyunk, hogy megint néhány héten át fagyaszthatjuk le a tökünket minnesota-ban... (tavaly két nagyágyút szerződtettek, idén viszont egy rakás nívós színészt szereztek minden szerepre. a rendezés viszont ugyanolyan ötletes maradt, mint volt, sőt, az osztott képernyőkkel tovább emelték látványt.) ($10.21.)