„you feel like you’re flying down a ski slope with no chance of falling. ah, anybody would miss that. until you don’t. until... you do fall. because you can’t avoid falling, i’ve learn that.”
hogy is van az, hogy nem szabadulhatsz a múlt árnyaitól? hogy a szellemek mindig kísérteni fognak? főleg, ha túl sok múltbéli szellemmel kell megküzdened, ráadásul hajlamos is vagy a hallucinációra... mert ha a múltban kell turkálni, akkor carrie is pontosan tudja, hogy csak egy dolgot tehet -leáll a gyógyszerekkel, és szabadon engedi a régi zabolázatlan carrie-t. ami neki erős hullámvasút lesz egy remélt relevációval a végén, nekünk meg többszörösen is örömforrás, mert felhoznak egy csomó régi emléket, és hagyják claire danes-t szabadon kibontakozni. és apám, még ennyi idő után is működik a játéka, pedig pontosan tudjuk, hogy fognak kerekedni a szemei, hogy mikor jönnek a vigyorok és a sírások (btw, akkor is imádtam ezt a nőt, amikor még jól volt, mert annyira természetesnek tűnt a gyerekétől való búcsú és a pasijával való kapcsolata, az őszintesége a betegségéről, az összezördülések után mosolygások). és aztán jövő héten megint fog változni a dinamika ezen a szálon, imádon. egyébként meg saul egyre zavarosabbá kavarja a szart, több szempontból is kifordult magából az öreg. ($10.20.)