„if you let me, i will help you come back.”
laurie nincs jól. de jól el tudja játszani. egy darabig... a harmadik epizódhoz érkeztünk, ami megtartotta a tavalyi jó szokást, azaz, hogy egy karakterre fókuszál, ismét nézőpontot váltottunk tehát. eldobtuk a múlt hét végén látott brutális rejtélyt, és valami teljesen másnak eredtünk a nyomába -a mindenki által imádva gyűlölt szektának. érdekes ez, hogy egy vallási kifejezéssel illetjük őket, pedig azon kívül, hogy egy olyan csoportosulásról van szó, ami kiszakítja a benne élőket az eredeti (családi) környezetükből, semmi hasonlóság nincsen egy hagyományos szektával. nincsenek dogmái, nincsenek hit-kérdései, nincsenek magyarázatai. még az sem lehet mondani, hogy mindenki az eltűnések miatt csatlakozik. és hiába játssza el laurie a mélyről feltámadt pszichiátert, nem biztos, hogy segíteni tud azoknak, akiket a fiával kiszabadított közülük. vagy bárkinek. magán sem tud segíteni. mert el lehet fedni mosolyokkal a dühöt és az elkeseredettséget, de ki fog törni. és fájni fog. fáj. (a rendezés megint különleges hangulatot hozott, az elszabadult jazz-dobossal, a zongorás ’where’s my mind’-dal, a hatásosan felépített utolsó jelenettel, amit tavaly már láthattunk, de elmesélve is működött. és ne feledjük a nehezen magyarázható liv tyler jelenlétet sem...) ($10.22.)
