„you don’t want to be a coward. i know.”
de tényleg, ennek a városkának a lakói hogy a fenébe éltek túl eddig ennyi időt...? értem én, hogy jól kontrasztba állíthatóak a mi hőseink hidegvérű mindennapjaival, de hogy nincs köztük egyetlen egy sem, akinek lenne némi bátorság hormon a szervezetében, azt már kicsit túlzásnak érzem. pedig most is szükség lett volna rájuk, de ismét kudarcot vallottak, és elbuktak -volna, ha nincsenek ott carol-ék. pedig látszik rajtuk is, hogy embertelen, amit végig kell csinálni nap-mint-nap (főleg, hogy most nem holtak fejébe kellett szúrni a kést, hanem nagyon is élő őrültekébe), de másképp nem lehet, különben feldarabolva végzed a saját verandádon. szép párja volt ez a nyitó-résznek, kaptunk tizenöt perc lelkizést, aztán megtudtuk, hogy mi volt az az mindenen áthatoló kürt-hang, amivel befejeztük múlt héten, és onnan nem volt megállás fél órán át. és a már emlegetett lelki vívódás mellett magas volt a coolság faktor is (carol és carl részéről főleg), sajnos morgan viszont sokat veszít az ázsiójából ezzel a humanista szemléletével -nem menthetsz meg mindenkit, haver... (az új dokinéni is cuki volt, és respekt, hogy nem lett hős belőle rögtön az első alkalommal.) ($10.19.)
