„the state of the world today, the level of conflict and misunderstanding —that two men could stand on a lonely road in winter and talk, calmly and rationally, while all around them, people were losing their mind?”
...és még milyen párbeszédek, néha már súroljuk a tarantino-i szintet. és nem csak a párbeszédek működnek nagyon, de a csendek is, örülök, hogy van hely mindenre, hogy el lehet merengeni dolgokon, hogy hosszan ki lehet tartani pillanatokat, nem sietünk sehova. egyben van az egész na. ma a gengszter-jelenetek tetszettek a legjobban, a kis családi biznisz hatalmi harcai, és barkóval súlyosbított hetvenes évek négerét tökéletesen hozó rosszfiúval. ezeken felül már csak desszert volt a klasszikus darálós jelenet újraértelmezése és a feminista felhangok felcsendülése. de az a legjobb, hogy egyszerre tud derűt és fenyegetettséget sugározni magából, ez pedig pont olyan paradoxon, mint leégni egy téli napon... (noah hawley rendezőként is kitett magáért, az osztott képek mellett megjelentek az áttünések is, hogy igazán megidézzük a korhangulatot. mondtam már, hogy mennyire jól áll a sorozatnak a hetvenes évek?) ($10.24.)