„there are no miracles in miracle.”
ami egyszer megtörtént, az miért ne történhetne meg újra? tökéletesen átélhető nora rettegése, hogy újra elveszíthet valakit, akit szeret, a kiakadása, hogy ebben a biztonságosnak hitt városban sincs biztonságban, de örülök, hogy kitartó, és ennyire ragaszkodó (és persze carrie coon még mindig pazarul játssza). tetszett, hogy a szomszéd család minden tagjánál végignéztük, hogy hogyan hatott rájuk a kiscsaj eltűnése, és míg az apa azonnal kikészült, és agresszívvá változott, addig az anyuka higgadt maradt, az ikertestvér meg sokáig tartotta magát, és csak utána tört meg (btw, olyan jó látni jill-t, hogy kötődik emberekhez, és nem eltaszítja őket). persze, ez mind érdekes volt, és alig várjuk, hogy felbolyduljon a város, de úgyis mindenkit kevin foglalkoztat, nem...? az az igazság, hogy ahogy tavaly is folyton kétségek között tartottak aminket a kutyás emberrel, úgy most sem tudjuk, hogy mit higgyünk el head-patti-nek, aki látszólag sokat tud, de túl sok a rejtély, mi meg bizalmatlanok vagyunk... (mennyire egyszerű hatni az emberre, egy kis kórusos templomi ének kell csak, és máris érzi az emelkedettséget. no de hogy hat egy egyszál-gitáros grease feldolgozás...?) ($10.28.)