„lose your soul or lose your life.”
sötét mélységekben járunk -no nem minőségileg, hanem hangulatban. és nem elég, hogy a török invázió rányomja a bélyegét, egyből az elején megsérül majd fogságba ejtik lorenzo-t, leo teljesen elveszíti az eszét, majd a végén egy dicsőséges önfeláldozás töri össze a szívünk végleg. és teljesen jogos a létjogosultsága ennek a sötétségnek, csak hiányzik a kalandos hangulat. mert csak apróbb pillanatokra tudják megtörni a komorságot -főleg emberi pillanatokkal. mint mikor zo megnyugtatja a kisgyereket. vagy ahogy az idősebb da vinci beszél a fiával. vagy vanessa határozott kiállása az elsőre félelmetesnek tűnő nagytanács színe előtt. egyetlen helyen éreztem a régi kalandok ízét, amikor átlendültek a törökök feje felett. és nem is érzem, hogy reménykedhetnék abban, hogy több ilyen lesz. most nem. ilyen sötét időkben nem. ebben a helyzetben nem. csak ha meglenne a kulcs a győzelemhez. csak abban reménykedhetünk, hogy ez a kulcs ott van -leo fejébe bezárva. ($11.03.)
