„god likes your wife better than mine?”
az évad felénél járunk, úgyhogy lindelof-ék elérkezettnek látták az időt arra, hogy úgy megüssenek minket, ahogy azt az első évadban tették többször is. és ahogy tavaly is az egyik alkalom matt atya epizódjára esett, így most is ezt a pontot választották (úgy tűnik, idén nem csak a hármas meg a hatos rész a karakter-orientált, hanem minden páratlan). mondhatjuk, hogy egy rossz napját kaptuk meg matt-nek, de igazából az előző napjai sem voltak igazán szívderítőek (monotonul ismétlődtek ezek a napok, egyre kevésbé lelkesen várva a csodát). és hát a végén láthattuk, hogy az elkövetkező napjait is az önkéntes pokolban tölti majd. mint tudjátok, nem vagyok a barátja a terhes-szálaknak, de itt jól beépítették a történetbe, és a legjobb benne az, hogy ott motoszkál a kétely az emberben, hogy vajon hogyan is fogant az a gyermek. és mondhatjuk, hogy ez a fordulat volt matt napjának csúcspontja, mert onnan csak sorban érkeztek az isteni csapások, kegyetlenül, az egyszeri nézőnek meg szorult össze a gyomra egyre a megpróbáltatásokat látva. amiért még működött az epizód, az az volt, hogy jobban betekinthettünk a városon kívüli tábor világába, ami egy színes és félelmetes hely, jó táptalaja a további drámai történeteknek. ($11.05.)
