„who the hell made you judge, jury, and executioner?”
azt hiszem, most már minden szemszögből megvizsgáltuk az inhumánok témáját, de még mindig vannak érdekességek. mert nézzük az emberi szempontokat, felbukkan egy csomó lény, akik potenciális veszélyt hordoznak -így mit tehetünk? nem bízunk egyikükben sem, és jól elzárjuk őket, mint problémaforrást? vagy próbálunk különbséget tenni azok között, akik jók, és azok között, akiknek ösztönösen gyilkolniuk kell (ahogy a racionális és joviális doktorból is így lett minden értelemben szörny). és akkor rögtön ott van az ellenkező oldal, hisz’ az inhumánoknak sem mindegy, hogy hogyan reagál az emberiség rájuk. szerencsére az írók nem csak az agyunkat dolgoztatják, hanem a szívünket is. mert andrew sajnálatos esetét may-en keresztül hozzák hozzánk közel, szegény nőt elég csapás érte már az életben, és most itt egy újabb, nem csoda, ha úgy érzi, hogy ő nem érdemli meg a boldogságot. de a többi szálon is ott van ez az értelmi/érzelmi ráhatás, mert felfigyelsz arra, hogy fitz mit talál a kinyert adatokból, de közben szomorúan sóhajtozol, ahogy a reménytelen romantikust látod. és igazán fáj, amikor a plusz-jelenetben felfednek egy újabb titkot -mert nem akarod, hogy a hőseiddel együtt a te szíved is összetörjön. ($11.12.)