„truth or consequences.”
a legstílusosabb az lenne, ha bemásolnám a doktor nagybeszédét, és bezárnám az internetet. mert azt hiszem, hogy moffat-ék elérték a lehető legközelebbi pontot, hogy megalkossák a tökéletes háború-ellenes monológot -hatásosan, szívbemarkolóan, úgy, hogy minden szava igaznak hangzik. és tudom, hogy pont azok nem fogják ezt hallani, akiknek kéne, de ha csak egy ember gondolkozását megváltoztatták, akkor már megérte (és remélem, hogy a díjakat odaítélők most jól feljegyezték peter capaldi nevét). pedig elsőre úgy tűnt, hogy háttérbe szorul a múlt héten elkezdett allegória, hogy inkább magára a történetre és a feszültségre koncentrálunk ahelyett, hogy tanulságot kapnánk a mai világban zajló kulturális problémákról. és igazság szerint ez a fele is működött, nem csak a csodálatos finálé, elsősorban azért, mert végre rengeteg clara jelenetet kaptunk, hisz’ dupla adagban volt velünk jenna coleman, és nagyon-nagyon meggyőzően hozta a két arca közti különbséget (és persze az íróink sem fukarkodtak a két karakter kapcsolatánál az ötletekkel. a nyitó álomjelenet meg elég kellemetlen lett...). ($11.09.)
