„we don’t decide who lives and dies.”
pedig olyan szépen épült már a közösség, mint a tábor falai... amíg rejtegetik a külső ellenséget, addig kénytelenek voltak belső ellenséget faragni, és hát a legalkalmasabb srácot találták meg a feladatra... érdekes volt látni a tömeg-pszichológiát, hogy amíg azt simán megölték volna, aki basáskodott felettük, és igazi duchebagként viselkedett, míg az igazi tettest már nem jó szívvel, csak azért, mert történetesen egy kedves kislány. bellamy ’nincsenek szabályok’ szabályrendszere látványosan omlott össze, de legalább jó tanulság volt a közösségnek. live together, die alone -ahogy régen a lost-ban is mondták, és nem véletlenül jutott eszembe a nagy klasszikus, mert érzek némi ihletődést belőle (már hatch is van!). eltelt egy hét, úgyhogy ideje volt megbolygatni a magánéleti szálakat -amiket persze még jól alá is húznak az utolsó jelenettel, hogy a néző mosolyogva fogja a fejét, hogy ’még büszkék is vagytok rá, hogy egy ordas nagy háromszöget építetek éppen kedves idióta írókáim’... ($11.18.)