„in peace... may you leave this shore. in love... may you find the next. safe passage on your travels. until our final journey to the ground... may we meet again.”
a jó írók tudják, hogy a fináléra be kell gyújtani a rakétákat... és tulajdonképpen néhány ölelésen és könnyes pillantáson túl végig eszeveszett tempót diktáltak nekünk, úgyhogy elégedettek lehetünk. amiben már régóta reménykedtem, az bekövetkezett, a bárka lejött közénk, úgyhogy rájuk is újabb kaland vár, nem kell már megküzdeniük minden egyes oxigén-vételért (természetesen nem mehetett simán a földet-érés, valamiért ezek az automatikák mindig bedöglenek a kritikus időszakokban, és valakinek hátra kell maradnia a manuális kezeléshez...). eközben a nagyon óvott tábort elérték a földiek, és szerencsére nem kellett vigyázni a díszlet épségére, úgyhogy tombolhattak kedvükre, igaz, nevesített szereplőt nem láttunk elhullani, azért erre ügyeltek. bár igazából fogalmunk sincs, hogy kivel mi lehet, mert cliffhangerek özönét zúdították ránk, ilyenkor örül az ember, hogy nem kell remegve várnia hónapokat a folytatásra... és iparkodni is fogok a tovább-nézéssel, mert úgy tűnik, végre az kerül a középpontba, ami a leginkább foglalkoztat már jó pár rész óta –hogy az erdősségi vadembereken kívül milyen népségek lakják még a földet (azt már most tudjuk, hogy vannak még vadabbak, meg vannak civilizáltabb vadak...). ($12.01.)
egy ifjúsághoz szóló műnek feltétlenül lányregénynek kell lennie? nem hiszem, hogy az bárki számára kielégítő lehet, bár én nem vagyok lány, és elég rég kinőttem már a tini-korszakból... de örülök, hogy mások is úgy gondolják, hogy nem elég pár szép üres héjat a képernyőre dobni, akiket majd különböző algoritmusok szerint összepárosítanak, hanem bizony rá kell gyúrni ezeknek a karaktereknek a fejlesztésére és a történet érdekességére is. és nem azt mondom, hogy túl nagy mélységet kaptak volna a srácok 13 rész alatt, de azért többen is voltak olyanok, akikkel eljutottunk a-ból bé-be. nekem már az alapsztori is kellően érdekes volt ezzel a posztapok felhanggal, és a sok váratlan fordulattal, a probléma-halmozós építkezési technikával végig könnyedén fenn tudták tartani a figyelmem. persze, voltak húzások, amiknél erőteljesebben ráncoltam a homlokom, de soha nem akartam kiabálni, vagy pityeregve törölni a leszedett részeket. sőt. végig tök jól szórakoztam, simán csak pleasure lett, nem volt benne igazán sok guilty. úgyhogy egy gyenge lábakon álló tetszett-et ki merek rá osztani, ha jól hallom az internetes suttogásokat, a második évadban majd meghálálja ezt nekem. már alig várom...
