„don’t think about the person i want to be. just be that person.”
uhh, szeretem ezt a szerkesztési módot, mikor megbontják az időrendet, és két (vagy több) epizódban párhuzamosan haladnak előre. mert a múltkor már voltak utalások, hogy mi lehet peggy-vel és ed-del, de most ők kerültek a középpontba. meg egy indián, akinek még 1979-ben is meg kell küzdenie a rasszizmussal –és ezt egy shotgun-nal teszi... de vissza a szerethetően szertelen párunkhoz, mert apám, ha azt mondom, hogy megkaptuk az ultimate éjfekete komédiát, akkor még nem járok elég közel az igazsághoz. szegény dott gerhart kárára persze, akinél a legenyhébb dolog a kikötözés volt. vagy a sokkolózás? esetleg a másik férfi segítsége a hugyozásnál? hát, tuti, hogy nem a váratlan kés-szúrások... de ez valahol karmikus igazságszolgáltatás is volt, nemcsak a sok borzalomért, amit elkövetett életében, hanem azon véleményéért is, hogy a nők a világ legborzasztóbb lényei, a sátán igazi földi kivetülései. bár ha nekünk is még tovább kellett volna hallgatnunk peggy-t... és az a legzseniálisabb, hogy itt ez az egyszerű nő, aki megállás nélkül nyomja a pozitív hülyeségeit, és a való életben tuti, hogy képtelenség lenne elviselni, itt meg imádjuk a karakterét. (ööö, kamu nácis reagen-film betét...?) ($12.06.)