„i want these motherfuckers stopped, same as you.”
lehet, hogy saul berenson a világ legdühösebb embere, de pont ezért szeretjük, főleg, ha ilyen letaglózó dühkitörései vannak, mint a mai részben is, ahol már egy kicsit meg is sajnáltuk simlis allison-t (na jó, túlzok, valahogy nem lehet ezt a nőt igazán utálni, mert bírja az ember, ahogy helyezkedik, ahogy előadja az ártatlant két cigi-slukk között, közben meg trükközik ezerrel). egyből a legerősebb jelenettel kezdtem, de voltak itt még nagyszerű pillanatok ezen kívül is. bár mi tudtuk, hogy quinn túl fogja élni, azért szörnyű volt látni az agonizációját, főleg úgy, hogy nem elsősorban őt mutatták nekünk, hanem carrie arcát, ami, nos, ismerjük carrie arcát, hogy hogyan reagál a drámai pillanatokban, és mindig megszakad a szívünk, ha ezt látjuk. de a terroristáknál is tudtak feszültséget generálni a lelkiismeretes társukkal. az alapítványi részlegen is több érdekes dolog történt, kezdjük rögtön saul esküszegésével (aminek még lehet következménye), de az erős amerika-kritikára is felkapta az ember a fejét. (nem lehet véletlen az sem, hogy elhangzott a ’párizs’ szó is, bár nem tudom, hogy eleve beleírták, hogy ott is történt sajnálatos esemény, vagy utólag illesztették bele az a mondatot.) ($12.08.)