„the dead are gone, clarke. the living are hungry.”
nekem tetszik az a világ, ahol ifjú lányok vezetik a népet nagy összefogásban... de tényleg, és nem érződik benne semmi lányregényes, hogy azért a hősnő a kompetens, mert vele tudnak azonosulni az olvasók / nézők, hanem mert úgy alakították clarke sorsát, hogy elhisszük róla, hogy képes kiállni, és jó döntéseket hozni (szerencsére csak egy rész kellett, hogy raven is belássa ezt). a földiek főnökénél, lexa-nál ezt a folyamatot nem láthattuk, viszont az itt van a szemünk előtt, hogy mennyire kompetens vezető, aki nem fél a kemény döntésektől, ugyanakkor el is tudja tenni a kardot, ha a közös érdek úgy kívánja. sajnáltam, hogy csak kicsit tudtunk betekinteni a helyiek kultúrájába, mert aztán kitört a viszály, hozhatnának be folklór-elemeket még (és megint hallottunk egy új népről, reméljük ők is turnéznak majd a show-ba). kellett ez a rész, hogy felépüljön a bizalom, a törékeny béke, hogy clarke túl tudjon lépni a fájdalmán, és végre mindannyian arra koncentráljanak, ami a legfontosabb: a hegyben rekedt társaikra. akik végre összeszedték minden leleményüket, és komoly lépéseket tettek, így adva egy végső lökést a mentőcsapatnak. ($12.11.)