„no such thing as a free lunch, joe.”
érdekes szerkesztési mód, hogy külön kezdett a két főszereplő az évadban, aztán találkoztak, és most újra az ország két felében tevékenykednek. bár mind a ketten ugyanabban az állapotban ragadtak -nem hagyja nyugodni őket a film, és hajlandóak kockáztatni is azért, hogy közelebb kerüljenek az igazsághoz. juliana-nak szerencsére már nem kell senki elé térdelnie, fokozatosan építi ki a bizalmat a japánokkal, próbál megszerezni minden információt, ezért meghajol, megalázkodik, és ezt nem könnyű látni. a másik parton különleges nap van, amerika legyőzésének napja, és ez emelkedett hangulattal jár. még az obergruppenführer is leveszi a hidegségét az egyenruhával együtt, még némi mosoly is megjelenik az arcán, aztán, ahogy telik a nap és fogy a vodka, akkor már lehet érezni, ahogy a sok kimondatlan feszültség vibrál körülötte. persze a végére kiderül, hogy egy náci tiszt akkor sem ereszt ki, ha nincs rajta az egyenruhája... (még mindig nagyon megy nekik a miliő megjelenítése, nézzétek csak meg a repülő-téres jelenetet az elszálló repülővel, a zászlókkal, az egész felépítésével.) ($12.07.)