„i’m not asking you to wield a scythe, but, i mean, who has an under-butler these days? if i could stop history in its tracks, maybe i would. but i can’t, carson. nor you, nor i can hold back time.”
eljött a téli szezon, úgyhogy ideje volt kirándulásra indulni a downton-i kastélyba. és minden ilyen szezon-kezdetkor örömmel állapítom meg, hogy hiányzott az itteni miliő, hogy mindig élvezettel merülök el a hely hangulatában. mert hiába telnek az évek, nem változik semmi. pedig most is az a téma, mint oly’ sokszor már, hogy a világ változik, hogy nem lehet fenntartani a régi rendet, hogy ennek az életformának hamarosan vége. de azért még idén végignézzük az agóniáját, annyi szent. talán julian fellowes-ék is beengednek nekünk egy kicsivel több napfényt, mint az elmúlt időszakban (azért tetszik, hogy van az írókban önreflekció, mert a bates házaspárnál két kiszólás is volt, ami arra utalt, hogy ők is érezték, hogy túl sok terhet raktak rájuk, és túl is húzták azokat -igaz, a mai pezsgőbontásra is jutott egy dráma...). bár bevallom, én többnyire jól szórakozom a kastély falai között, elég csak a két öreglány évelődése, vagy a házasodni készülők időskori zavara, és már tör is fel a számból a felhőtlen kuncogás. ($12.26.)
