„when you love the doctor, it’s like loving the stars themselves. you don’t expect a sunset to admire you back. and if i happen to find myself in danger, let me tell you, the doctor is not stupid enough, or sentimental enough, and he is certainly not in love enough to find himself standing in it with me!”
ahogy a rész fordult szeleburdiból komollyá, úgy realizálta a néző is, hogy nem örülni kell river song visszatérésének, hanem szomorkodnia kell, mert ez a karakter hattyúdala. és amilyen megható volt a vége, olyan moffat-osan túlzó volt az eleje. tele volt tömve idétlen poénokkal, kapkodósan rohantunk előre, és csak az első pillanatokban adatott meg az ilyenkor elvárt karácsonyi hangulat. kicsit túl is lett húzva pár dolog, szegény doktor is már-már kétségbeesve nézett ki ránk, hogy river nem hajlandó használni az eszét, és megérteni a nyilvánvaló utalásokat -inkább hozta a vagány 200 éves csajt, akit csak a pénz érdekel, és baaaaromira teátrális. és persze, mit vártam egy résztől, ahol matt lucas bohóckodik? nem is tudom, talán több ’sweetie’ momentumot. de nyugi, azoknak is eljött az ideje -miután végigrágtuk magunkat egy rakás river utaláson és fejetlenségen. fura, de az ember hajlandó a szép pillanatokért megbocsátani azokat, amik kevésbé működtek, mert azután, hogy river szemében végre felcsillant a felismerés szikrája, minden klappolni kezdett. végül mégis méltó búcsút kapott a doktor egyik legfontosabb társa. (a pletykák szerint moffat-nak is ez lett volna az utolsó epizódja, de szerencsére meggondolta magát. búcsúzzanak csak ők együtt capaldi-val, az úgy lenne szép.) ($12.27.)
