„you have wu. great pain and suffering.”
ha értékes valami, akkor annak az értékét pénzben is ki lehet fejezni. így gondolja a jakuza is, hogy ha mindenki a filmet akarja, akkor fizetni is hajlandóak érte... ez egy újabb pont a japánok körüli anyagiasság vonzatára, hiszen ismét itt a műgyűjtő házaspárunk is, akik hasonlóan komoly összeget hajlandóak áldozni az értékekre -még ha nem is tudják, hogy nem akkora érték van a kezükben, mind gondolnák... de nem minden a pénz. sőt, nem minden a hatalom. ezt már new york-ban tanulhatjuk meg, ahol az obergruppenführer-t éri sokkoló felismerés, és rufus sewell arcán ott van a teljes történet, a fájdalom, az elutasítás és az elfogadás (mindig is tudtam, hogy nagyszerű színész, de most igazán kijött a nagysága). és aztán a mi arcunk is megnyúlik, ahogy felismerjük, hogy a náciknál teljesen bevett szokás az eutanázia, bár akik lelkiismeret-furdalás nélkül irtottak ki egy népet, ezen már nem kéne meglepődni. (apropó nácik, eddig csak inkább emlegették a valóságban élt hírhedt alakokat, most viszont heydrich ténylegesen tiszteletét tette a show-ban.) ($12.28.)