soroló

„a plague virus genetically engineered and released.”

minden évben lesz időutazós dupla-epizód? bár ha mindig tudják emelni a tétet, miért ne? mert most megfejelték az előzőt két idősíkkal, két időutazással, plusz még egy komoly veszéllyel (pestis!), amit el kell hárítani. így a megírása is nehezebb feladat lehetett, mert minden kétszer kellett elmondani (mindent kétszer kellett elmondani), és a sok ismétlés kissé fárasztóvá vált, még ha jópofák is voltak az apróbb változtatások. az azért jó, hogy vannak állandók is a sok változásban, például mindig akadnak majd olyan alávaló emberek, akik mindent megtesznek a mutánsok tönkretételéért... (kicsit jobban el kéne merülnöm a karakter-életrajzokban, mert most sem vágtam, hogy mit keres cable a jövőben, amikor már találkoztunk vele tavaly a jelenben.) ($05.02.)

„i am not thief or assassin. i am an x-man.”

maradt az idei trend, hogy egy x-et kiemelünk, és elutazunk vele valami személyes ügy kapcsán. gambit-ról nem sok újat tudtunk meg, azon kívül, hogy van egy testvére, és hogy a bayou-ból származik (bár ez utóbbi nem volt újdonság, főleg, hogy wolverine cajun-nak hívja a származása miatt). maga a sztori kicsit zavaros mocsár-fantasy-ba torkollott, nem is működött igazán. (napi hasznos angol nyelvlecke: meg kellett néznem a rész közben, hogy mi az a ’tithe’. dézsma.) ($05.02.)

„there’s nothing that ra’s al ghul can do that can turn oliver against the people he loves.”

először azt gondoltam, hogy csak oliver átváltozásával fogunk foglalkozni, így egy pillanatra lelohadt a lelkesedésem, amikor a hangulatos kezdés után starling-ba ugrottunk. pedig kellett, hogy beengedjenek egy kis fényt, és ez nagyszerűen sikerült a gyorsétterem epizóddal, zabálni-valóak voltak a csajok. és utána működött az is, ahogy a team arrow és oliver al sah-him egymás ellen fordultak -stephen amell biztos sokat gyakorolta a hidegen nézést a tükör előtt... két résszel a vége előtt már nagyon időszerű volt, hogy értelmet nyerjenek az eddig kissé kusza flashback-jelenetek, de szépen sikerült bevezetni őket a jelen eseményeibe, várhatóan komoly fejtörést okozva a jó nagy probléma megoldásával. és itt a vége felé már nem meglepő, hogy a jövő évi lehetséges fő-gonoszra kezdtek utalgatni. talán majd a most megtalált helyes irányt követik akkor is... ($05.01.)

„is this inception or dreamscape?”

a jövőt tudni mindig veszélyes -ahogy fel is vetődik, azért fog valami úgy történni, mert tudsz róla, hogy pont úgy kell megtörténnie? mennyire befolyásol ez a tudás? oké, a flash-ről beszélünk, így egy csomó vicces szitut is szült ez, főleg barry tudása a jövőbeli jövendőbelijéről. persze ezek csak mellékesek voltak a fő felfedésekkel mellett. nagyszerű csavar volt, hogy most nem írhatom azt, hogy a r-flash is megtudta, hogy már tudják a srácok, mert már korábban tudta, hogy tudják, így persze a címbéli csapda is fordítva csapódó csapda lett... sokat adtak a hangulathoz cisco álom-utazása és a flashback-ek barry kómában lévő időszakára (lens-flares ftw!). olyan jót futottunk a feszültséggel teli percek között, hogy úgy érezte az ember, hogy egy szempillantás alatt véget ért az epizód... ($05.01.)

„i know this is gonna sound crazy, but remember when we were kids, you used to say you and i were connected?”

bevallom, én több relevációt vártam ettől a résztől -oké, megtudhattuk, hogy mi szakította el egymástól a két lányt (semmi egyedi vagy igazán meglepő), de azért elmaradt a várt aha-élmény (még az egyetlen fordulatot is túl hamar magyarázták meg, pedig vártam volna valami ötletes csavart a ’hogyan tudott meg minden titkot a varázstalan világban élő csaj’ kezdetű homlok-ráncoltató problémára). ja, és végén még ledobtak egy brazil szappanopera-bombát is... annak örültem, hogy nem csináltak gonoszt végül a rég látott barátnőből. bár ki tudja, ennél a sorozatnál még bármi fordulhat a fináléig... (a két tinilányt játszó színész-csaj még mindig aranyos. azt mondjuk én sem értettem, hogy miért akarna emma egy ilyen kereszténydemokrata családnál maradni...) ($04.30.)

„when you’re looking for love, you have to kiss a lot of frogs.”

ha az ember nehezen találja a hangját, a legegyszerűbb út az értékeléshez, ha összeszedi a pro és kontrákat. hát legyen így... ami tetszett: feszegetik a network-tv-s kereteket az orgia-party és egy levágott fej segítségével. végre bejött az a régóta elvárt fordulatom, hogy a rendőr nem tököl, hanem homlokon lövi azt, aki túszt tart maga elé. a pingvin terve is jól működött (bár várható volt), sajnos a lényegből (bandaháború!) csak egy kis hangulatos ízelítőt kaptunk. ami miatt megint húztam a számat. kontra: még mindig hidegen hagyott barbara kálváriája, ráadásul a színész-hölgy tetézte ezt azzal, hogy a megzakkanáshoz összehozott egy buta fejet, súlyosbítva a permanensen nyitott szájával. bruce úrfi sem tudott meghatni az ezerrel kiszámítható szálával. és a sem pozitív, hogy most azon kell gondolkoznom, hogy mi is volt még az epizódban...? ($04.30.)

„yes! another stunning joker entrance leaves the crowd speechless.”

köszönjük szépen paul dini-nek harley queen megalkotását, bár itt az első felbukkanásnál még nem jött ki minden előnye, csak egy aranyos sidekick-je volt a joker-nek. tetszett, hogy kedvenc bohócunk a fehérkerítéses átlagembert is bevonta a buliba, aztán jópofa volt, ahogy visszacsapott a poén. ($04.30.)

„picture of a two-headed horse.”

teljes erőbedobással beleálltunk a hím-klónokba, de (jelenleg még?) nem érezni, hogy a csajoktól vennék el az időt, mert ezerrel össze van fűzve a két szál (nem csak a személyes találkozásokkal, de mondjuk a felbukkanó paul-lal is). érdekesek is a srácok, bár sajnos nem annyira differenciáltak, mint a kedvenc csajaink, elsősorban őrültek, és ezen kívül nem sok saját tulajdonságuk van, csak bajszuk meg sebhelyük. és agy-bajuk, mert így volt fair, hogy nekik is jut egy gyenge pont (a blade runner hommage teszt-jelenetért köszi!). és persze ők is csak a válaszokat hajszolják igazából -csak megkérdőjelezhető módszerekkel. eközben suburbania-ban egy kompakt kis weeds-tisztelgés kezdődött, aminek örülök, mert alison-ék mindig könnyedséget hoznak a palettára. (úgy tűnik, megoldást kerestek a sorozatoknál rendszeresen felbukkanó gyerek-problémára, bár a kiscsajnál nem úgy tűnik, mintha az lett volna a baj, hogy túl nagyot változott volna a két évad között, inkább csak útban volt az íróknak, így félrerakták...) ($04.29.)

„no more labs.”

nem a filmeknél kezdődött a wolverine-mánia, már a kilencvenes években is kaphatott külön epizódot (nem számolva a kötelező savage land-es kitérőt). de egyébként nem baj, úgyis ritkán láthat az ember kanadai hősöket (az adamantium bekerülésének flashback-jéről már nem mondható el ez...). ($04.29.)

„i did not marry the laird of lallybroch. i married jamie, but i haven’t seen much of him since we walked through the gates of this place.”

(és csak vártam és vártam, hogy jöjjön a szokásos narráció, hogy tudjak idézetet vadászni, de mindhiába...pedig egész héten készültem az epizódra, gyakoroltam az a gigarengető torokhangot a szavak végén...) a hazatérés mindig együtt jár a visszaemlékezőz nosztalgiával is -bár esetünkben nem pozitív emlékekre kell gondolni. kicsit féltem is, hogy még jobban a szánkba akarják rágni a korbácsolás szörnyűségét, de aztán szerencsére plusz információk megosztására is használták a múltba tekintéseket. főleg gonosz kapitányról tudtunk meg fontos szexuális preferenciákat. a jelent viszont arra használtuk, hogy jamie legyen megint egy kicsit a középpontban, hogy emberibbé váljon, amikor látjuk, hogy próbálgatja magára a (földes)úr szerepét, sokat megbotolva a nagy arcában, de belátva a hibáit. jót fog tenni neki két olyan határozott nő, mint a csodálatos(an felvágott nyelvű) felesége, és nem kevésbé karakán nővére. ($04.28.)

„that is a lot of fucking zeroes.”

hogy is hagyhatnánk el a fiúkat egy kis szünet kedvéért, ha nem baromi pozitívan, talán a kozmikus karma végre jó helyre lő. ugyanakkor vannak baljós előjelek, hogy nem marad minden ilyen pezsgőbuborékos napfényes vidámság, eléggé ketyegő bombának tűnik a készülő film, és a magánélet is mindig be tud kavarni -áhh, haver, ne légy más ilyen lelombozó, solamente libremente! ($04.28.)

jó hosszú volt az évad -de ha belegondolunk, nem sok mindent történt. mármint hogy nem voltak olyan nagy horderejű események, csak lötyögtek a srácok ide-oda, történt velük jó és rossz, de igazság szerint nem is kell több. nem hiányolom a nagy drámákat, elég, ha néha komolyabban vesszük az életet. nem várom el, hogy minden egyes percben halálra röhögjem magam, de azért legyen ott az arcomon a permanens mosoly. igazából annyi kell, hogy ellegyek a srácokkal, és ez legyen jó. csak jó. tetszett. (egy dolognak esetleg örülnék, ha még egy kicsit bennfentesebbek lennék a hollywood-i mindennapi mocsokban.)

„you know i have a thing for eastern-bloc women.”

olyan kár, hogy ilyen keveset használja branka katic-ot holywood, már a macskajaj óta szerelmes vagyok belé... a chase-testvéreknek elég jók a megérzéseik, bár vinnie-nek nem nehéz azt éreznie, hogy egy nő megkívánta, mert ez tulajdonképpen egy permanens állapot. drama viszont szépen ráérzett, hogy mikor kell kinyitnia a nagy száját. ($04.28.)

„here we serve the many-faced god.”

hmmm, eddig nem nagyon zavart, hogy eltértünk a könyvek korpuszától, de most olyan történt… amitől elégedetten csettintettem, mert baromi ígéretesnek tűnik a változtatás. (ugye egy pillanatra beugrottatok? ugye...?) természetesen sansa sorsára gondolok, akivel megint új távlatokat nyithatnak -bár nem reménykedem, hogy nem fog tovább szenvedni szerencsétlen (az is tetszett, hogy milyen riadt volt, amikor megtudta a jövendőjét, és mennyire más arca volt, amikor kifele erőt kellett sugároznia). a legérdekesebbel kezdtem, de nem igazán tudnék belekötni a mai részbe, ez volt idén az első, amibe igazán el tudtam merülni (nem, még a varázslatos teleportálások sem zavarnak...). imádom, ahogy margaery kivirágzott, beveti az összes praktikáját; ahogy arya tanulási folyamatát kifejtik; hogy jon-nak igazán férfias döntéseket adnak a kezébe; hogy mindig képesek összekapcsolni eleddig két teljesen külön úton járó karaktert -egy teljesen új város bordélyában... (és üdvözöljük meleg szeretettel jonathan pryce-ot, aki nagyon fog passzolni ebbe a környezetbe is.) ($04.27.)

„drama, it’s nbc. they gave ’joey’ 46 episodes, they don’t cancel shit. trust me.”

vannak azok a karmikus napok, amikor úgy érzed, hogy a világ összeesküdött ellened, amikor ezernyi baljós jelből csak a legrosszabbat tudod kiolvasni -aztán egyszercsak minden összeáll, és elönt a régen várt boldogság. rebegj hálát az úrnak az ilyen napokért... ($04.27.)

„-can’t believe i wasted all this money on a lightweight suit.

-dude, we’re going to hell in july. you’re gonna want something that breathes.”

amikor pokolnak érezzük az életünk, miért ne ruccanhatnánk le ténylegesen a kénköves alvilágba. mondjuk egy esküvőre -ott, veled ellentétben úgyis mindenki jókedvű és boldog (kivéve, akiket épp kínzásra osztottak be), úgyhogy még mélyebb lesz a nyomorod. ma talán egy fokkal sötétebb volt a komorság, mint eddig, nem? vagy csak a pokol fényei nem világítottak eléggé? ($04.27.)