soroló

„4 non blondes. that’s a perfect soundtrack for a lobotomy.”

wachowski-ék persze tom tykwer-t is bevették a buliba, aki szép képekkel hálálta meg a baráti bizalmat. továbbra is érdekes figyelni, hogy hogyan súlyozzák a szálakat, ma például az volt a feltűnő, hogy az epizód első feléből kimaradtak az angolszászok, inkább a világ többi felén örömködtünk és szomorkodtunk kicsit (és az örömöt tényleg szűkmarkúan mérik, minden mosolygásra jut elkomorulás -na jó, berlin-ben még buli az élet, de az ilyen típusú srácoknak nem sokáig lesz az). keleten a család intézményét kezdtük ki, sőt, a hagyományos értékeket (az indiai vallást és a koreai nők semmibe vételét). aztán jöhetett amerika is, hogy végre kiszabadítsuk nomi-t, és újabb lépéseket tegyünk, hogy megértsük ezt a fura kapcsolatot. ami, mint láthatjuk, szülhet igazán felemelő pillanatokat is -mert lehet, hogy már a giccs-kategória határát súrolta a közös éneklés, de baszki, nagyon tudott működni. ($06.13.)

„all the toys of love out of the box and scattered around the floor.”

itt az évad közepén meg kellett állni egy kicsit szusszanni, hátra tekinteni, hogy az eddigi események következményeivel foglalkozzunk, és kicsit ki is lehetett kapcsolódni a nagy csata előtt. a következményekben vannak nem várt fordulatok is, főleg sir malcolm önmagából kifordulása ilyen (és komolyan rávettétek timothy dalton-t a borotválkozásra? kár...). de egy hagyományos gyászoló férjnél sokkal izgalmasabb ez az elbódult változat. egyébként is, a vak szerelem egyre nagyobb súllyal esik latba, bár remélem, hogy az eljövendő borzalmak miatt itt, a festményekkel sűrűn díszített nagyteremben el is halnak a most kezdődött féltékeny pillantások (bár hatásos volt vanessa látomása a bálon, sajnos ki is zökkentett a vér-eső a jelenetből, mert csak arra tudtam gondolni, hogy mekkora lelki erő kellett, hogy ezt a sok szép jelmezt lefröcsköljék piros festékkel...). egyébként hangulatos volt a bál a sok klasszikus zenével, bár hőseink elég különcök lehetnek london-ban, mert nem nagyon szocializálódtak másokkal... (bár ők legalább részt vehettek az eseményen, nem úgy, mint akiknek sokkal kellemetlenebb elfoglaltság jutott a teliholddal megvilágított péntek estére...) ($06.12.)

„we move. we keep moving. we don’t move, we rot. we die. always moving.”

miután a pilot-ban letudtuk egy komplett verekedős film dramaturgiáját egy óra alatt, most rá kellett térni a mindennapokra, a karakterekre (remélem nem várta senki, hogy minden epizódban baromi látványos meccseket kapunk majd). örülök, hogy a nagy verésnek nem csak annyi lesz a következménye, hogy leporolja magát a srác, és megy minden az útján, bár jelenleg még csak a külső sebeket látjuk, a lelki sérülésekkel majd később foglalkozunk. plusz a rendőröket is be lehetett vonni a show-ba. bár biztos előkerülnek ők még más aspektusban is, nem véletlen, hogy felütötték a fejüket a pirulák az edzőterem környékén (ezek a bogyók annyira hozzátartoznak a szubkultúrához, hogy nagyon meglepődtem volna, ha kihagyják őket). egyébként is bíbelődünk sokat a teremmel, lehet, hogy sokaknak nem szimpatikus kiele sanchez karaktere, de én tökre megértem, hogy a pénzügyeken pörög, mert valakinek azt a szart is lapátolni kell, és a pasiját láthatóan hidegen hagyják ezek a világias dolgok. ($06.12.)

„...j-rock, jizzy gillespie, jack and the giant jackoff, gaylien, tinker balls, wadzilla, one erection, (...) the pointless giant, the 60-foot virgin, gimpanzee, jonah ono, hagrid’s nutsack, scrotum pole, transgenderformers, 12 years a slave to jerking off, benedict come in his own hand, guyscraper, the cloud botherer, supercalifragilisticexpiali dick cheese, teenage mutant ninja asshole, spewbacca.”

(bocs jonah, de annyit dolgozhattak az írók ezekkel a zseniális becenevekkel, hogy muszáj volt ezt idéznem.) úgy látszik az hbo-nál már nem csak a drámáknál van a kilencedik részben a csúcspont, hanem a komédiáknál is. minden idei szarság nagy nyilvánosság előtt szakadt rá a srácokra, és baromi érdekes volt figyelni, ki hogy reagál, főleg a váratlan kérdésekre. ki az, aki minden helyzetben kidumálja magát valami bullshit-tel vagy nyegleséggel, és ki az aki bepánikol. kin látszik a félelem, és kiben gyűlik egyre a düh. és persze úgy kellett ezeket a mély karakter-tanulmányokat lefolytatnom, hogy közben az öklöm a számba volt gyömöszölve, hogy a röhögésem ne gátoljon abban, hogy halljam a következő baromi vicces mondatot. ($06.12.)

„anyone watching what really goes on in this world, how fucked up it all is... like... checking out, temporarily, permanently... my darling, it is the only choice that makes any sense.”

hangulat-ingadozásaim lesznek a sorozattól... persze, mert ez az egyik előnye a sok kis történet összefércelésének, hogy különböző hangulatok kerülnek egymás mellé, de most még egy-egy szálon belül is megélhettük szélsőségeket. egész addig nagyokat mosolyogtam a mexikói szakáll-sztorin, amíg be nem hozták a maffiózós keménykedést. afrikában is aranyosan indultunk, aztán mélyítették el a dolgokat. persze van, ahol csak a komorság játszott ma, például amerikában mindkét karakter megjárta a kórházat. egész a huszonötödik percig eltolták az összekapcsolódásokat, addig külön-külön bíbelődtünk (gyanúsan sok gyerekkori flashback-kel), aztán viszont a végén az eddigi legkomolyabb kapcsot hozták létre, drámával, fegyverrel, felfokozott hangulattal. most már nem csak egy visszatérő poén van damme... ($06.11.)

„in london town, we all fell down, and castor woke from slumber.”

buta-klón? hát a rózsaszín még tényleg hiányzott a palettáról.. és tatiana természetesen ezt is zseniálisan oldotta meg, odarepített a pláza-lányok színes forgatagának közepébe. de miközben jól szórakoztunk rajta, azért meg is sajnáltuk, mert ő sem maradhat ki a származása körüli őrült kavarásból. kezdünk igazán belegabalyodni a ’ki-ver-át-kit’ játékba, most ez lett mindenkinek a fixa-ideája, és hát mivel komoly játékosok ülnek az asztalnál (mint rachel vagy delphine), ezért az embernek erősen kell koncentrálnia, hogy észrevegye, ki van éppen nyeregben, vagy legalább azt, hogy ki hazudik nagyobbat faarcal. lehet, hogy jót fog tenni, hogy kimozdulunk ebből a nagy hálóból, és egy kicsit meglátogatjuk az anyaföldet. (eközben hendrix-éknél is zajlik az élet, jó ötlet volt helena-t ide pakolni, hozta a mosolygós jeleneteket sorban.) ($06.11.)

„today is empire day, celebrating the 15th anniversary of the galaxy’s salvation, when our great emperor palpatine ended the clone wars and founded our glorious empire.”

valahogy a totalitárius diktatúrákhoz hozzátartozik az ön-ünneplés, úgyhogy nem lepődtem meg, hogy az alapítás napján kirendelik a népet, hogy nézzék a felvonuló harci gépeket (sztálin elvtárs likes this!). persze hőseink épp itt akarnak rosszat tenni (folyton visszatérnek erre a bolygóra -mondjuk az jobban zavar, hogy a rosszak közül is ugyanaz a három karakter bukkan mindig fel). és aztán hirtelen mélysége lett az egésznek ezra múltjával, egyre jobban lesz létjogosultsága a ’rebels’ címnek. ($06.11.)

„sunrise comes along fast in these parts.”

csak beetettek az elején a tie-vadászokkal, aztán egy érdektelen szikladarabon ment a küzdelem valami névtelen izék ellen. szóval nem sikerült lekötni túlságosan... de legalább a mandalore-i lányról csepegtettek pár infót. ($06.10.)

„urban redevelopment, lady. that’s what this is all about.”

ezek az ingatlan-fejlesztők mindig rosszban sántikálnak... de sebaj, mert a gyerekek megtanulhatják, hogy a fehérgalléros bűnözőket sokkal nehezebb elkapni, mint az egyszerű embereket, akik a piszkos munkát végzik a pénzes rohadékoknak. (az elszabadult villamos csak helykitöltésnek vagy feszültség-fokozásnak kellett? mert kilógott az epizódból eléggé.) ($06.10.)

„it’s often misdiagnosed as acute encephalitis, but it’s a condition called ufls: undifferentiated frontal lobe syndrome.”

szerintem tök természetes, hogy wachovski-ék magukból indultak ki, ezért nem ’meleg-propaganda’ a sorozat, ahogy sokan próbálják beállítani, simán csak ezek a karakterek érdekelték őket. ráadásul nem öncélúan ’mások’ ők, hanem a lényegüket adja ez a tulajdonság. ugyanúgy, mint ahogy más karakterekhez más ilyen adódik hozzá tök természetesen -például, hogy indiában bollywood-i zenés/táncot betétet illesztettek be (a mexikói színésznél lehetett volna még latin-amerikai telenovelláról beszélni, de talán ott elviszik másfelé a szálat). valami ilyesmi második részre számítottam, tovább épülnek a főhősök, de persze nem lehet kiporciózni, hogy mindenkire egyforma idő jusson, így voltak most is kimaradók, de sebaj, mert tudjuk, hogy ez a sorozatos formátum nagy előnye. nem mondanám, hogy közelebb jutattak volna minket a nagy rejtélyhez, de azért ott is egyre mélyebben kapargatjuk a felszínt. ($06.09.)

„you’re going to do tremendous fucking damage to this young man. you’re going to drag him to the fucking deep end and you’re going to wait until he crawls up like a bag of fucking monkey bitch, trembling, whimpering monkey bitch. okay? or you can just punch him in the fucking face, ’cause he hates that.”

nem tagadom, mindig is nyápic voltam, sosem verekedtem, távol áll tőlem az edzőtermek szúrós izzadság-szaga. hogy miért kezdek bele mégis egy sorozatba, ami pontosan ebbe a világba ad betekintést? mondhatjuk, hogy pont a megismerésért, de most talán azt érzem a legerősebb indoknak, hogy szükségem volt már a sok scifi és fantasy mellett valamire, a felfrissít a realitásával. és azt hiszem megint nem csalt a szimatom, és jól választottam. ezt már akkor éreztem, mikor az operatőr az elején a főhős nyomába szegődött, hogy aztán végig ott zötykölődjünk a vállára csapott kamerával egy órán át. persze előfordulhatott volna, hogy elriaszt az erőszakossága, a maszkulin vonásai, de meg sem fordult ilyen a fejemben. bár ahhoz még mindig nem kaptam kedvet, hogy lemenjek egy edzőterembe szétrúgatni a seggem... (bár jól esett a valóságszag, a jól összerakott zenés részek, azért inkább egy nagy ígéret volt a pilot, ahol a klisékből építkező karakterek és történet kifejlődhet valami erőteljessé, de még edzenie kell, hogy beverekedje magát a szívünkbe. annak viszont örülök, hogy a direktv fogadta be a projektet, mert kellettek a káromkodások és a csöcsök, ezt finomkodva nem ($06.09.)

„valahd.”

azt hiszem, mindig attól félünk a legjobban, hogy a gyerekekkel történik valami -és persze okkal, mert az írócsapat elégszer bizonyította már, hogy a gyerekek bántása sem tabu a számukra. így retteghetünk, hogy arya a bosszúja érdekében elfogadja az undorító szexuális közeledést. és retteghettünk amiatt is, hogy stannis elér egy olyan pontra, amin túl már nehezen fogjuk követni. szépen felvezették a megégetést az elmúlt hetekben, így nem a meglepetésével sokkolt, hanem azzal a ténnyel, hogy egy szülő eljuthat idáig kétségbeesésében. és persze a felépítése is mesteri volt, ahogy képen kívül történt meg az elképzelhetetlen borzalom, de a fülünkben visszhangzó sikolyoktól csak rosszabb lett az egész... és bármilyen szörnyű is kimondani, ez volt az epizód érzelmi csúcspontja. vagy legalábbis az egyik -mert még meereen hátra volt. dany már nem kislány, és nem is olyan szereplő, akinek az életben maradásáért sokat kéne izgulni, mégis izgalommal teli lett a gladiátor-viadal lezárása. mert sikerült érzékeltetni a sarokba szorítottságot. ahonnan csak egyetlen kiút lehetett -meg is érkezett, fekete szárnyakon. de a kiszámíthatóságát ellensúlyozta a hatásossága. elnézve a sárkány röptét és az odavezető ötven percet, csak egy közhelyet tudok a mondandóm végére bökni: ma is magasan szárnyalt a minőség... ($06.08.)

„scientists talk about it being part of an eco-biological synaptic network. when people take it, they see their birth, their death, worlds beyond this one.”

az látszik, hogy a wachowski-k vonzódnak azokhoz a történetekhez, ahol sok ember sorsa fonódik össze egy nagy egésszé. csak akkor azt nem értem, hogy miért nem a felhőatlasz-t is szerző david mitchell másik regényéhez, a szellemírók-hoz fordultak, ami szintén ilyen tematikával íródott. bár úgy tűnik, azzal sem lesz nagy baj, hogy jm straczynski-val fogtak össze. egy ilyen komplex történetnél talán az eleje a legnehezebb, ahogy kapaszkodó nélkül kell bedobni a sok karakter közé a nézőt, de a fejkapkodós kezdés után jól vették fel a szálakat, legalábbis végig sikerült lekötni a figyelmem (és nem mondanám, hogy a könnyebbik utat választották, mert a nyolc főszereplő és a rejtély mellé még idepasszíroztak némi flashback-et is, plusz valamiért úgy gondolták, hogy a helyszín-inzerteket nem minden új helyre váltáskor írják ki, hanem random, amikor eljön az ideje). a következő nehézségi lépcsőfok az lesz, hogy mind a nyolc fő alakra egyformán kíváncsivá tegyenek. mert ez megint egy olyan trükkös sorozat lesz, ami a rejtéllyel adja el magát, közben meg a karakter-építés a motorja (legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz...). vizuálisan sosem volt gond a tesókkal, most is szép munkát végeztek -egyetlen rendezői döntéssel békülök csak nehezen: hogy minden országban mindenki angolul beszél... ($06.07.)

„we are among the palaces built six hundred years ago by the merchant princes, the kingmakers and the connivers of renaissance florence.”

ha nem is tették soha szimpatikussá hannibal lecter-t számunkra, mindig is egy olyan figura volt, akire oda kell figyelnünk a kifinomult eleganciája és ízlése miatt -most sem vált szimpatikussá, viszont máshogy tették cool-lá a motoros kezdéssel, mint eddig (és azért volt ebben a motorozásban egy jó adag ’látjátok, hogy európában forgattunk’ felvágás is -bár az is kétségtelen, hogy jól áll a sorozatnak európa...). érdekes bevállalásnak tartom, hogy a vériszamos finálé után egy olyan epizóddal álltak elő, ami csak hannibal-ra koncentrál, az ő újabb kulturális fölényével és némi filozofálgatással foglalkozik -és kiemelten a volt pszichiáterével való kapcsolatával. persze mindezt leöntötték és flambírozták a szokásos íncsiklandozó látvány-világgal, még arra is ügyeltek, hogy a flashback-ek eltérőek legyenek vizuálisan (és egy szokatlan megoldáshoz nyúltak, mert lehet hogy egy átlagnézőnek nem is tűnik fel, hogy más a kép-kivágás). ahogy számítottam rá, ez csak az előétel volt (lásd a címet is), még csak óvatosan mártottuk meg az ízlelő-bimbóinkat a hangulatában, de persze az íze most sem okozott csalódást. ($06.06.)