soroló

„it has never concerned you, has it -the deaths, the injuries that your devices cause?”

aki esetleg lusta lett volna megkeresni: tereza srbová-nak hívják, cseh születésű, és kultúr-antropológiából diplomázott. szívesen... erőteljesen hiányoltam már az évadból, hogy scott meghúzzon valakit, szerencsére sikerült enyhíteni ezen a hiányon... mindig is mondtam, hogy budapest meg bécs egyívásúak, hogy látszik, hogy a monarchiában egyszerre épült/szépült a két város, és most ezt ki is használták a készítők, még ha néha ott is maradt a háttérben egy-egy ’kijárat’ tábla... (az angolul és/vagy oroszul beszélő színészeink is jól jártak, élükön haumann mátéval, de szabó simont is felfedezni véltem a sameszok között.) szóval európában vagyunk, úgyhogy kivel állnának össze a koreai gonoszok, ha nem az orosz maffiával -meg egy észak-ír robbantóval és egy woddyallen-wannabe-vel. úgyhogy volt kit lőniük a srácoknak, meg autós-üldözni és kihallgatni, miközben lehetett aprókat lelkizni és a szomorú múlton merengeni. aztán jöhetett egy középső ujj mutatás, vagy egy furgon felgyújtása a rakparton, és máris új tempóra kaptunk. kirobbanó fináléra vágyom... ($08.06.)

„you fucking pissed in my cage, you motherfucker?”

feszültség, egyre nő a feszültség... jó, van olyan, akiben már az eleje óta ott van a feszkó, mint a savanyú-arc-vágás világbajnokánál, nate-nél, aki csöndesen tűri a sok szarságot, és néha robban. anyun is eléggé meglátszanak már a heroin-hiány tünetei (bár nehéz elvonatkoztatni attól, hogy joanna going milyen jó nő ötvenen felül is), bár ő alapvetően is egy feszültség-forrás. bár ha a kedves férjét és annak barátnőjét nézem, akkor mindegy, hogy itt van-e a feleség, vagy sem, mert mindig van indok egy kis veszekedésre. ryan-nek is sok volt az elmúlt időszak, még úgy is, hogy kiszabadult kvázi-börtönéből, csak a nagy szabadságba is összeroppanhat valaki, nem kell ahhoz más, csak egy kis magány meg valami olcsó lőre... csak egy valaki van, aki zen maradt az egész epizódon át, az az öltönyös jampivá átlényegült jay... ($08.06.)

„i want to understand what justice is.”

komolyan kezdtük, és komoran fejeztük be. nem szoktunk hozzá, hogy az elnök úron az elbizonytalanodás jeleit lássuk, de mégiscsak ember ő, nem egy mindenható istenség (meglepő volt őt a templomban is látni, ahol látszólag még jobban előtörtek belőle a kétségek, de aztán egy tipikus francis-os húzással aláásták az egészet -bár akkor is fura, hogy valakire emberséggel gondol, és félrerakja egy pillanatra az önző céljait). szóval a bírósági meghallgatás és az ensz-ben formálódó nemzetközi konfliktus megadták az alaphangot, és maradt is ez a tónus, sőt, még inkább beborult az ég a fehér ház felett, mikor kiderült, hogy milyen ellenfelek várnak majd (anti)hősünkre. egyébként érdekes azt magunkon megfigyelni, hogy bizonyos szituációkban kinek is szurkolunk -annak a könyörtelen embernek, aki évek óta cinkosunk, vagy elfordulunk tőle, hogy egy olyat válasszunk, aki igazság szerint a szívünket érdemelné…? ($08.05.)

„i’ll eat you alive, and trifle you out of my tooth!”

2007-ben még menő volt m.night shamalamadingdong? de legalább tudott nevetni magán... egész jó poénok sorakoztak sorban, a rettegett producertől való rettegés jó alap volt, ari-nál is működött az elcserélt (és dildókkal bélelt) kocsi esete, és drama is megint kapart valami hülyeségért, jól begabalyítva a polgármestert és egy shemale-t... ($08.05.)

„you may make a meal of me yet, hannibal but not today.”

általában jól rezonálok a sorozattal, de ma egyáltalán nem sikerült, mindent kicsit over-the-top-nak éreztem, főleg a párbeszédeket, amiknél nem tudtam eldönteni, hogy azért piszkálják a fülemet a mesterkéltségük, mert így lettek a papírra vetve, vagy azért, mert így mondatják a színészekkel (ez főleg igaz volt az egyébként remek gilian anderson-nál). és akkor az egészet beborította vincenzo natali művészete, képzelgésekkel, kaleidoszkóp-szexszel (persze, szó nincs arról, hogy a szó szerint egymásba olvadó két női test, vagy a képzeletben tintaként szétfolyó arcok, esetleg a ropogósra sült hannibal ne néztek volna ki gyönyörűen, de kezdi üres ékszeres-doboz benyomását kelteni a show...). pedig voltak itt fontos jelenetek, főleg az uffizi képtáras nagy újra-találkozásra gondolhatunk itt, de nem tudott működni ma, az ízlelőbimbói nem erre vágytak... ($08.04.)

„-this is america. ain’t nobody belongs to nobody. we fought a war over it.

-but we still chinese.”

tényleg nem csak a változatosságért hozták be a kínaiakat, ennek örülök, kezdünk belemászni a kultúrájukba, néhány flashback-kel jobban megismerhetjük őket. sajnos az várható volt, hogy két különböző nép együttéléséből súrlódások lesznek, azon meg nincs semmi meglepő, hogy a fehér ember az, aki nem tud együtt élni a másikkal... de hé, ez amerika, itt mindenki egyenlő -lesz majd egyszer... eközben a svéd barátunk is aktivizálja magát, ő a saját népe közt szít ellentétet, mert nem bírja megállni a kígyó természete, hogy ne az ő kezébe csússzon át az irányítás. eközben bohannon mindenhol felbukkan, és csak ugyanazt a mantrát szajkózza, mint öt éve minden egyes epizódban: csak a vasút számít, minden más mellékes... ($08.04.)

„all the hippest ways to die have been taken.”

az igazi rock-sztár a színpadon hal meg -vagy a twitter-en virtuálisan... kicsit a halál szemébe nevetünk marketing-ügyileg, jönnek a híres halálok kifigurázásai, és az élcelődés johnny-n ezerrel. még korának egyik legdögösebb énekesnőjét, a mára sajnos kicsit faarcúvá operált joan jett-et is bevonták a bohóckodásba. de hé, mindez csak kamuflázs, az apa/lánya kapcsolatépítést fedték el vele nem túl ügyesen. ($08.04.)

„those moments, they stare back at you. you don’t remember them, they remember you.”

úgy tűnik, mindig az évad közepére kell a nagy akció -igaz, ez most más volt, mint a tavalyi, ami igen hamar legendássá vált a vágatlansága miatt, ez most inkább az intenzitása miatt volt erős, és azért, mert fényes nappal lőttek halomra mindenkit, de nem csak a gépfegyverező rosszfiúkat, de a civileket és a rendőröket is (és nem véletlen, hogy egy hbo őslakost, jeremy podeswa-t kérték fel a biztos kezű rendezéshez). de ez csak az utolsó pár perc lélegzet-visszafojtása volt csak, mi történt előtte? lehet, hogy nem volt nehéz kitalálni, de ráhibáztam arra, hogy miért kell a közrendőrnek kék pirulát szednie -de aztán szépen tetézték a bajt azzal, hogy továbbra is a tagadásba menekül a szentem, mert így több életet is tönkre fog ezzel tenni. a rendőr-néni problémás gyerekkora is felsejlik, de egyébként is elmondható, hogy a múlt fontos szerepet fog játszani, mind a kicsit szappanossá váló magánéletben, mind a nyomozásban. ja, és eközben vince vaughn egész jól hozza a ray liotta impresszárióját... ($08.03.)

„the devil’s at his strongest while we’re looking the other way, like a program running in the background silently, while we’re busy doing other shit.”

eddig sem voltunk biztosak benne, hogy mi a valóság, de most már kezdünk teljesen elveszni... pedig már az ember reménykedett, hogy végre valaki hozzászólt mr.robot-hoz, és akkor mégsem csak a hősünk fejében élő személyiséget látjuk, erre kiderült, hogy minden ilyen jelenet csak hallucináció volt. egyébként bátor dolog ennyire elbizonytalanítani a nézőket, amit még tetéztek azzal is, hogy az elvonási tüneteket is erős vizualitással ábrázolták, megszaggatták a képet, utána meg kényelmetlenül másztunk elliot után egy steadycam segítségével. mind-mind elidegenítő hatást ér el, így nem sok néző-csalogató marad a sorozatban. mondjuk a csajok lehetnek azok, akiket most két párra osztottak, két habitusában különböző lány került össze mind a két helyen, és én hosszú-hosszú percekig azt éreztem, hogy valamelyik csapatnál el fog csattanni egy csók -és lám, az írók is ezt érezték... a lélek-trip miatt nem sokat haladtunk a főszálon, gondolom majd jövő héten arra kerül sor. ($08.03.)

„it is not often we have people sneaking into our country.”

elég cikinek érzem, hogy az idei itthoni forgatás során észak-koreát kellett játszania az országnak, és teljesen hitelesen hozta a lepukkantságot... (és külön öröm látni, hogy a monostori erődöt bármelyik nálunk forgatott alkotásban fel tudják használni, egy igazi multifunkciós gyöngyszem.) bírom azt, amikor az írók a szereplőkkel mondatják ki, amit én is gondolok épp, most például azt, hogy mennyire cinkes a koreai hadseregre nézve, hogy kettő darab ember lóvá-tette őket, és gyönyörű tűzijátékot komponált az ország közepén. oké, mivel már a félidőben lerendezték a nagy bummot, várható volt, hogy a kis vöröslelkűek nem hagyják magukat, de azután is csak a kínzásokban jeleskedtek, a lőfegyverek forgatásában nem igazán. a másik, amit szintén pedzegetett stonebridge, az scott túlzott rinyálása volt -sosem szerettem azt, amikor azt gondolják az írók karakter-építésnek, hogy pussy-t csinálnak egy alapvetően tökös karakterből. úgyhogy nagyon meg tudtam örülni annak, amikor mickey hozta a kellően kemény formáját, és kiszabadultak végre. a kórházi kitérőt ezután betudom annak, hogy ki kellett valamivel tölteni a kötelező 44 perces penzumot... (azért csodálom a producerek összeköttetéseit, hogy ennyi harc-járművet sikerült összeszedniük, nem beszélve egy felszállásra alkalmas helikopterről... de azon is gondolkoztam, hogy vajon importáltuk a keleti statisztákat, vagy össze lehetett ennyit szedni az országban...?) ($08.02.)