„that's the terrible thing about living. you never get to go back no matter how badly you miss it. just gotta keep moving forward.”
teljesen más a hangulat így, hogy nem mentünk ma new york közelébe, csakis a vidéki amerikában kódorogtunk. (az évadnyitó óta gondolkozom azon, hogy vajon hogyan viszonyulnék egy ilyen közvetlen vízparti házhoz, hogy vajon a hullámzás szüntelen zaja megnyugtatna vagy kiidegelne...?) mindenesetre szép a vidék, organikus a ház, pont olyan természetes a közeg, mint allison, akinek már nagyon hiányzott a fura mosolya (meg az olyan apróságok, mint a pisilés, a feltört sarok meg az izzadás -nem mondhatjuk, hogy nem akarják lehúzni a mi szintünkre...). persze nincs lehetősége folyton mosolyogni, mert kap egy feszült jelenetet a volt férjével és persze noah is rajta vezeti le a szar napjának egy részét. de érdekes belegondolni, hogy mennyire nincs dolga most, izé, szeretőként...? cole viszont dolgozik, meglepő módon taxisofőrként, de ez azért jó, mert így helen apukáját is ügyesen bele tudták írni, mint utas, aki gyorsan minket is tájékoztatott a megváltozott magánéletéről. és nem meglepő módon cole sokkal békésebb találkozásra emlékszik a volt feleségével. (azt be merjem vallani, hogy a sötét jövőkép egyáltalán nem izgat? nem rejtély kell, meg hideg bírósági épület, hanem lékek-vájkálás...) ($$01.02.)
