„a little pain is a fact of this life. to feel it is a choice. i choose no.”
magaslatok és mélypontok, szépség és szörnyeteg... megint végig éreztem a kettősséget az epizódban, hogy bizonyos szálak működnek, érdekesek és jól felépítettek, míg mások teljesen hidegen hagynak. ez utóbbinál elsősorban a pénzügyi szenvedés volt hangsúlyos, ami cseppet sem tudott lekötni, még ha orosz maffiózó is érintett benne. a primadonna halála már sokkal érdekesebb volt, hogy a végsőkig hajtja magát, és mindent megtenne azért, hogy a reflektor-fényben maradhasson, de aztán a végén belátja, hogy ez az út véget ért számára (dobogó szívvel remegtem, hogy eltörik-e a lába a színpadon...). claire is tetszett ma, ahogy barátságos volt az összetört szobatársával, ahogy kemény és dacos lett a főnökével és tulajdonképpen mindenki mással is. majd a kvázi idegösszeomlása is hiteles volt -egész addig, amíg fel nem hívta a bátyját... abban reménykedem, hogy az utolsó részre elbillennek az arányok, és inkább azokra a dologra fogok emlékezni, amik tetszettek... ($$02.14.)
