„when i started in this business, rock and roll was defined like this: two jews and a guinea recording four schvartzes on a single track. now it’s changed so much, it’s not even recognizable as the thing people used to be so afraid of.”
elég volt a sorozat berendelésekor elejtett infókat felcsipegetnem (70-es évek zenei életéről fog szólni), elég volt a közreműködők neveit ízlelgetnem (terence winter, martin scorsese, mick jagger), hogy egyből tudjam, hogy ezt a show-t nekem találták ki, és alig vártam már, hogy a lelkem trapéz-nadrágot húzhasson, hogy a szemem elmerülhessen a barnás színvilágban, hogy fülem izgalomba jöjjön az erős zenei felhozataltól -de most csak a szívem számít, amiről leesett a nagy teher, mert ez a pilot pont olyan lett, amilyennek elképzeltem. mind a korszak, mind a művészvilágba való betekintés a gyengéim közé tartozik, így azért nagyon nem lőhettek mellé nálam, de akár lehetett volna ez egy száraz törilecke is, egy olyan, ahol kimódoltan eltartják a kisujjukat a grouppie-k a leszopásra váró fasztól. de nincs megúszás, belemegyünk a mocskos részletekbe. szertelenül. fésületlenül. punk attitűddel. és ki gondolná azt, hogy egy hetvenhárom éves ember képes ilyen friss alkotást létrehozni? bárki, aki ismeri az öreg marty életművét és vitalitását... szerettem, hogy nem csak a korszellemre figyelt, hanem hagyott teret bőven a zenéknek is , sőt átvezető látomásokat is használt, kicsit elemelve minket a valóságtól (ami mondjuk azzal is járt, hogy a végén az épület összeomlásánál sokáig nem tudtam eldönteni, hogy az ténylegesen megtörtént-e -aztán meg az előbb olvasom, hogy a valóságból vették ezt az sztorit...). amin meglepődtem, hogy nem a lemeztársaság felemelkedő korszakába kapcsolódtunk be, hanem pont a leszállóágba, de itt lehet majd igazán drámát csiholni, a kezdetekhez meg már most is volt pár flashback. de ezek csak kiegészítések a rengeteg jelen-szál között, ahol a nagy rakás érdekes karakter között bőven lesz mit mesélni. és ügyesen keverednek a kitalált alakok és a hús/vér emberek interpretációi (vagy legalábbis remélem, hogy nem robert plant volt az egyetlen, aki megjelent a show-ban). a zenék is kellően eklektikusak (volt itt minden a blues-tól a proto-punk-ig), és azért is jó, hogy itt bábáskodik jagger a sorozat felett, mert nem csak az emlékeit tudja belerakni a szövegkönyvbe, hanem olyan dalokat is meg tud szerezni, ami másoknak nehezebben menne. szó-mi-szó, rég villanyozott már fel ennyire egy pilot, úgyhogy szóljon az a rock'n'roll, brutál hangerővel, hadd repüljön le a hajunk néhány héten át! ($$02.16.)
