„...we’re a sinking ship tossing deadweight overboard.”
ússzunk az árral szemben? vagy adjuk el magunkat? ragaszkodjunk az elveinkhez, a barátainkhoz, a saját alkotásunkba vetett hitünkhöz...? annyit játszanak velünk, hogy komolyan oda kell figyelni, hogy épp flashback-et látunk-e, vagy álomszerű víziót, vagy épp a rideg realista valóságot... kicsit bánom, hogy ennyire előtérben van a gyilkosság, de értem, hogy miért tartják melegen a szálat, mert ez indítja el ritchie-t a lejtőn, ezért kellenek neki a tudat-tompító szerek... kicsit féltem attól, hogy olivia wide-dal egy tipikus otthonülő feleséget akarnak eljátszatni, aki csak sápítozik folyton a férjének, de talán egy érdekesebb verzióját kapjuk meg ennek a karakter-típusnak így, hogy tevékenyen részt vesz a művész-életben is... (plusz amíg cicit mutat, addig maradhat bármennyit a képernyőn!) egy híresség megszemélyesítésére vonatkozó kaszting egyik alapismérve, hogy azonnal felismerhető legyen az ikonikus karakter, és mivel az első pillanatban felsikoltottam, hogy ’ez bazdmeg alice cooper’, mondhatjuk, hogy sikert értek el... de aztán egy nagyon-is alicecooper-es szálat is kapott, úgyhogy elégedetten csápoltam. végre jobban belefolytunk a lemezkiadós háttér-munkába is, megtapasztalhattuk, hogy milyen könnyű egy tollvonással kiesni a pikszisből... ($$03.01.)