„i didn’t give you millions of dollars, so you thought a black cock was your consolation prize.”
ritchie eddig sem volt a csúcson, de tudott még lejjebb csúszni -a szemünkben is... jó, persze, a féltékenység (és a töménytelen mennyiségű kokain) beszélt belőle, de sajnos csak igaznak bizonyult a címbe is kiemelt anagramma: hiába dolgozik fekete zenészekkel és csinos színes titkárnővel, azért nem biztos, hogy szereti is őket... persze az már egyre nyilvánvalóbb, hogy a zene és a zenész nem sokat számítanak egy nagy kiadónál. mert az még rendben van, hogy vannak kéréseik, ha kifognak egy bandát, akiben lehetőséget látnak -de egy proto-punk formációnál már lehet, hogy az is nagy kérés, hogy ugyan fürödjenek már meg, mert akár tartozhat az imidzsükhöz is a szag... de aztán jönnek a nagyobb dolgok is a fürdőkádnál, el kell dobni a barátságokat is akár, ha a főnökség elhúzza a mézesmadzagot... csak az a baj, hogy ritchie nem képes következetesen használni ezt az üzletért felelős agyféltekéjét -mert ha nőkről (és kokainról) van szó, képtelen tisztán gondolkozni... és most hogy van képben egy régi/új nő még több baj lesz, ejj... az eddigi legkevésbé működő epizóddal értünk el az évad feléhez, reméljük innen felfele indulunk -ha meg nem, még mindig ott vannak a zenék, amik húznak tovább, ha kell... (muszáj is volt egy kis velvet underground-ot meg doors-t hallgatom az írás előtt...) ($$03.15.)
