„i am happy. i am good. i will love myself today.”
amikor nem elég a mindennapi szar, a múlt is felnyúl a szaros ujjaival, és kicsit még lejjebb húz a mocsokba... igazából valahol a harmincötödik perc környékén döntöttem el, hogy ezzel a mondattal kezdem a mondandómat, de igazság szerint keresnem kellett volna valami mást, mert szerencsére a végére már nem egészen állt ez az állítás -mármint a szaros ujjakkal kapcsolatban... mert igen, látványosan felbukkantak régi ügyek, jött mindy kétségbeesve, gus is előkerült egy válási papírral (és egy masnival átkötött whiskey-vel) a kezében, ráadásul fiona-nak megint végig kellett hallgatnia a ’liam és kokain’ sztorit. úgyhogy idén először éreztem, hogy meg fogják szakítani a szívemet, már ott volt az én arcomon is a könnycsepp, amikor gyönyörűen kijöttek a fénybe, és feelgood-dá tették a befejezést, de úgy, hogy vigyorogva ugráltam a tévé előtt. nice. persze a komorabb részek közben is ott volt az egyensúly, mert bekövetkezett, amire már jó pár rész óta várok: megérkeztünk a hippi-kommunába, ami pont annyira elszállt, mint amire számítani lehetett, de főleg azzal hozták a humort, hogy frank mennyire kilóg ebből a közösségből is... fuck, de fel tudtok villanyozni srácok, a kutyamindeneteket...! ($$03.16.)
