„hell’s kitchen is about to explode.”
van newyork-ibb életkép, mint amikor zubogó tűzcsapban játszanak a gyerekek...? az évad legnagyobb kérdése az, hogy tudják-e pótolni a minden szempontból brutális főgonoszt, wilson fisk-et, hogy nem érezzük-e majd a hiányzó űrt. foglalkoztatta ez az írókat is, mert az évadnyitó fő témája pont ez az űr volt, mert a gengszterkedés-biznisz úgy működik, hogy ha kiesik egy kulcs-szereplő, akkor a keselyűk egyből lecsapnak a maradékokra. és ügyesen megvezettek azzal, hogy beexponálták az íreket, aztán egy mozdulattal ki is írták őket. mert náluk egy sokkal nevesebb ellenfél jutott idénre, akit ügyesen rejtegettek egészen a rész végéig -mondjuk én már azon is meglepődtem, hogy máris megkaptuk az összecsapás első fordulóját. már most nyilvánvaló lett a két karakter közti hozzáállás-béli különbség, mert azért az ördögünk is bevetette magát a hell’s kitchen-i éjszakába (hozzátenném, okosan spórolósan rejtegették őt is a nyitó bunyó-jelenetben, nem tudom, az ilyeneket én sosem érzem megúszósnak, inkább stílusosnak), de azért mindig tudja, hogy hol álljon meg az igazságszolgáltatásban. de azért nem csak éjszakából állnak a napok, a nelson és murdock is szépen működik, hisz’ terjed a nagy szívük jó híre a városban, és még egy kis bimbózó romantika is belefért karen-nel (akiért megállás nélkül tudok aggódni, mert tudom, hogy a képregényben szomorú véget ért...). érdekes, hogy ami legjobban megmaradt a fejemben az első évadból, az a színvilága volt, és szerencsére ehhez ragaszkodtak most is, egyedi hangulatot tud hozzáadni az egyébként is szép képhez. ($$03.19.)