„every generation is full of lost, fucked-up kids who need to hear that they’re not alone. who need to hear that they’re not alone. and they hear it. they hear it through the records we make.”
...de tényleg, srácok, ez nem a maffiózók, minek kell ez az egész hajcihő a fenyegetéssel, fejlövéssel meg a rohadt autóbontóval...? csak azért kérdem, mert a többi dolog nagyjából működött ma is, az nem lehet, hogy ennyire ne lássák ezt az írószobában... (btw, most esik le, hol hagytuk devon-t?) de tényleg, a diszkók meghódítása most is hangulatos jeleneteket hozott, mint ahogy állat volt az is, amikor a nasty bits a maga oldalára állította a közönséget -az már egy más dolog, hogy a fellépést megelőző balhét a szex-háromszög drámaivá tételével vezették fel, mert ott hamar befogták a számat egy heroin-kokain kombóval... ha azt nézzük, a finálé szépen leképezte az egész évadot, mert a zenével foglalkozó percek működtek, és megmutatták a show igazi erejét, míg a többinél ugyanúgy ásítoztam, mint eddig. pedig igazán beleszarhatnék, és élvezhetném csak úgy, de sajnos ennyire sosem voltam punk... ($$04.19.)
a hetvenes évek a huszadik század egyik legérdekesebb korszaka, kellően mocskos és tele van megkérdőjelezhető arc-szőrzetekkel... és hihetetlenül sokszínű a zenei felhozatala, virágkorukat élik a gitárzenék, dübörgnek a szakadt lázadók a kapukon, egymáshoz simulnak a testek a diszkókban, fűtől füstös levegőben ringatózik a reggae, lassan ébred a hiphop nemzedék is. és ha egy lemezkiadót teszünk meg központi helyszínnek, akkor könnyen be lehet fűzni ezt a kakofóniát, és gyönyörűen egymásba fog fonódni az összes zenei ág. és ha csak ezekkel a lemez-iparhoz köthető történetekkel foglalkozott volna a sorozat, akkor most én lennék a legboldogabb ember a világon... és ha azt nézzük, hogy mennyire vártam előzetesen a show-t, és hogy mennyire behúzott a pilot-ja, még nagyobb a csalódásom, hogy ennyire elment tőle a kedvem a fináléra. mert a kezükben lévő aranyat bekenték szarral, felesleges szálakkal cicomázták fel, amiktől azt hitték, hogy majd kemény drámai mélységet adnak az egésznek, de csak koloncok lettek, megölték az élvezeti faktort. és baromira sajnálom ezt, mert tényleg akartam egy erős sorozatot erről az őrült hetvenes évekről, és egy ilyen pedigréjű alkotó-csapattól többet vártam. valami tökösebbet. olyat, amiben igazán sistereg a rock’n’roll, és nem csak azzal akarnak vagánykodni, hogy több kokain fogy el benne, mint a narcos-ban... szomorúan mondom ezt, de jövőre megvárok majd pár részt, és attól függően öltöztetem újra a szívem trapéz-nadrágba, hogy mit olvasok az irányvonalról...
(update: az hbo-nál is annyira bizonytalanok voltak, hogy először berendelték a folytatást, majd pár nappal később elkaszálták a show-t. úgy döntöttek, inkább kokainra költik a pénzt...)
