„baby, all our bullshit that’s all in the past.”
még az ilyen elszabott évadokban is lehetnek nagyszerű pillanatok -mondjuk ilyen volt job és hood beszélgetése a verandán, egy kicsit elmerenghettünk velünk a sok szarsággal, börtönnel és szenvedéssel terhelt múlton. de a legnagyobb bajom talán azzal van, hogy baszki már az ötödik résznél tartunk, tehát három epizód van összesen a sorozatból hátra, és még csak most jutottunk az alapok végére, talán most már, ha csikorogva is, de beindulnak az események... úgy néz ki fontos szerepe van a (tisztító)tüzeknek idén, a múltkori droglabor-égést mr.proctor kétszeresen is felül-licitálta. mert ilyen radikális lett a gyász miatt, még az eddigieknél is keményebben bánik a sajátjaival is. de legalább hood-ot irányba állította, hogy felvegye végre a nyomozás fonalát. nem meglepő módon az fbi-féle kutakodás sem sokáig fut párhuzamosan vele, hanem hamar összetorkollott a két szál (és itt is testkép-módosítók vannak, mi van a világgal...?). legalább a neonáciknál húztak meglepőt, a hitleres háttérvetítéssel súlyosbított nagybeszéd után nem számítottam ilyen csavarra -pedig tök logikus, hogy elszakad az a lánc, amit túlfeszítünk (uhh, ez egy kicsit erős volt így a láncos statuálás után...). ($$05.01.)
