„i’m here to help. don’t eat the help.”
az istennek adnak, az istennek elvesznek... úgyis mindenki a feltámadásról fog beszélni, úgyhogy mi kezdjük a halálokkal... mert ismét meglepő búcsúkban lehetett részünk -persze, mi könyvolvasók tudtuk, hogy milyen változás áll be a greyjoy családban, bár arra nem számítottam, hogy a viharos szél helyett megmutatják az igazi gyilkost. deresben még inkább felszaladt az ember szemöldöke, mert a féltékeny fiú elérte a teljes sötétségét -ez azért volt gonoszul váratlan, mert egy roose bolton kaliberű nagy játékosnál nem ilyen egyszerű búcsút vár az ember (és aztán ott volt még az idegőrlés is a kennelnél, ahol pontosan tudtad, hogy mi fog történni, de fokozták fel a feszültséget az őrületig)... sosem gondoltam volna, hogy a sorozat legérzelmesebb pillanatait a lannister-ektől fogom megkapni, de most is megszakadt a szív cercei-től és az egyre komolyabbá váló kicsi fiától. viszont jamie már egy másik érzelmet váltott ki a keménységével, mert nagyon szerettem volna, hogy odacsap a verebeknek. de a legkisebb lannister lopta el leginkább az epizódot a sárkány-szelídítéssel... örülök, hogy megtalálták a legjobb formát arra, hogy a stark-ok múltját is beleszőjék a történetbe, mert így nem csak ned-et és lyanna-t fogjuk jobban megismerni, de bran-ék szálát is érdekesebbé tették... na jó, jöjjön a fekete vár: itt is, mint deresben, a feszültség felfokozása miatt működött nagyon a jelenet -mert úgyis tudtuk, hogy mi lesz az epizód utolsó képe... ($$05.02.)
