„-how many lives would be lost to pay for those i would save?
-some causes are worth killing for.
-not to me.”
háború idején nem megengedhető a pacifizmus... de tényleg, mi kell még ahhoz, hogy valaki megértse, hogy nincs más lehetősége, mint felvenni a felelősség terhét...? és persze, a való életben én is vidám hippi vagyok, aki könnyedén kivonja magát a konfliktusok alól (sőt, kifejezetten nehezen viselem őket), de a fikciós történetekben tikkel a szemem az ilyen vonakodástól (és nézd csak, mostanság már kellett erről írnom...). de azt pozitívumként hoznám fel, hogy nem a szokásos recept volt, mikor a végére a vonakodó hős a komoly fordulatokat látva meggondolja magát -legalább luna-ban egy karakán vonakodót írtak meg... pedig milyen jó lenne látni, ha a mai intenzitással rúgná szét a seggeket... egyébként az epizód remek finálé-előkészítő volt, főleg amikor minden helyszínen majdnem sikert értek el hőseink, azokban a percekben egyre jobban szorítottam a nem-létező karfámat. és nem csak az izgalmak miatt, hanem mert érzelmileg is erős volt a támaszték, murphy és monty is komoly lelki megterhelést kaptak. no. tovább a fináléra -de hogyan tovább...? ($$05.07.)
