„this is my fucking wedding day.”
oh, esküvős nyitány, egy kis izgalomban tartás, hogy megvalósul-e, amire titkon számítottunk, és akkor bevonul az ara, tommy előrébb lép, felemeli a fátylat -és megkönnyebbülünk... de sem nekünk, sem shelby-éknek nem tart sokáig a boldogság... mert még az esküvő napján sem pihenhet az üzlet, hiába élnek már láthatóan jólétben a srácok -és a legnagyobb baj, hogy ez már nem a piti bizniszek kispályája, hanem a nagypolitika mocskos világa, ahol könnyen megégetheti magát az ember... és ha belegondolunk, hogy milyen volt a világ a húszas évek elején, akkor rájöhetünk, hogy cseppet sem hiteltelen, hogy az egyszerű birmingham-i ír cigányok belekeverednek a szovjet-orosz háborúba. már most erős ízelítőt kaphattunk ebből, bizalmatlanságot, nagy kockázatot és egy gyönyörű grúz hercegnőt... jó keretet adott ez az egyetlen neves nap, és nagyszerűen fokozták is fel a feszültséget, ami végül egy hatásos jelenetben robbant fel. utána viszont jól esett egy cigi és a tényleges nászéjszaka, ami alá jobbat el sem tudnék képzelni egy radiohead számnál... no, tök jó érzés visszatérni ebbe a whiskey- és lószar-szagú világba, bár előre látom, hogy mennyire fogom utálni azt, hogy egy rakás szar lesz a srácok palacsintájában... (jaj, most napokig megint nick cave-et fogok hallgatni...) ($$05.11.)