„we make peace with our enemies, not our friends.”
hmm, mivel tele volt az epizód ’végre!’ pillanatokkal, ezért az elpárásodott szemeim miatt nehezen tudnám megítélni a minőségét, mindenesetre nagyon élveztem minden percét... mert nagyon szépen pakolják le a kártyáikat és bábuikat, amik már most kezdenek nyereséget termelni, de érezhető, hogy később még nagyobb lesz az aratás... szívmelengető volt látni, hogy a stark-családban történik végre valami apró jó, és nem csak a nagy találkozás működött, de utána a beszélgetés is (főleg úgy, hogy el is hangzik, hogy gyerekkorukban nem is voltak annyira jóban). de ugyanígy tudtam örülni kisujj visszatérésének és az újabb mesterkedésének is -a völgy háborúba indul! de egyébként is sok helyen emlegettek sereg-létszámokat, készülődnek a csatákra, úgyhogy mi is türelmetlenül várjuk már, hogy mikor csapnak össze ezek a seregek, újra felszítva a polgárháború lángjait. mert jon-ék nem tehetnek mást, mint hogy megpróbálják kisöpörni ramsay-éket deres-ből (a megnyúzás extra opció!). királyvárban muszáj összefogniuk a lannister-eknek és tyrell-eknek, mert a képmutatás végleg elveszi tőlük a hatalmat (jellemző volt egyébként a sorozatra, hogy cercei és a töviskirálynő miatt közeledtek a felek, mindig a nőkre kell hallgatni fontos döntések esetén...). keleten is érdekesen alakul a helyzet, mert míg tyrion épp egy kényes békét próbál összekovácsolni, dany megint azt teszi, amihez a legjobban ért -keményen megmutatja a vezetői képességeit (és a tűzállóságát). (hjaj, és még mennyi mindenről lehetne írni, theon hazatéréséről, a brienne/melissandre/davos párbeszédről, tormund szerelmetes pillantásairól...) ($$05.16.)