„it’s not torture what they’re doing. it’s science. it’s meant to make you better.
-it’s meant to make me normal. like all the other women you know. compliant, obedient. a cog in an intricate social machine and no more.”
megérkezett a szokásos évi eva green szóló-epizód, és most még messzebb mentek, mint eddig, lecsupaszítottak mindent körülötte, hogy igazán tündökölhessen -igaz, kapott maga mellé egy nagyszerű társat rory kinnear személyében. erre szokták azt mondani, hogy bottle epizód, amikor a spórolás jegyében szűk térben játszatják a színészeket, de szerintem nem a spórolás volt john logan célja ezzel a bezártsággal, hanem hogy aláhúzza a drámát. mert lehetett volna ez sokkal teátrálisabb is, ha nem csak hallunk a kezelésekről (vagy látjuk a következményeit), hanem meg is mutatják az elborzasztó módszereket. de nem a kezelés volt a lényeg, hanem a lélek bugyraiban való vájkálás. kicsit először zavarban voltam az időben való elhelyezéssel, mert elfelejtettem, hogy volt már szó vanessa lobotómiájáról -viszont az könnyen segített eligazodni, hogy john clare itt még nem változott át a teremtménnyé (viszont még a költészetet sem szereti...). nagyszerű ötlet volt, hogy őt tették meg felügyelőnek, mert nagyon szép volt, ahogy kiépítették a kapcsolatukat, és így megérthető az is, hogy a későbbiekben miért alakul ki köztük lelki kötődés, plusz így az ő múltjáról is megtudhattunk morzsákat. és az sem okozott gondot mr.kinnear-nak, hogy a gonoszokat eljátssza -némiképp frászt hozva az egyébként is frusztrált és lelkileg lestrapált nézőkre... jó szövegkönyv, tehetséges színészek, működő dráma, ennyi kell egy kamara-darabhoz, és itt minden adott volt, hogy lenyűgözzék a nézőt. ($$05.27.)
