„it was like i was bobby fischer if he could really fuck.”
tök jó volt, hogy mindenki a saját habitusa szerint reagált a kamu felhasználókra. jared-et persze meggyötörte a bűntudat, dinesh és gilfoyle sötét praktikát vetett volna be a titok elfedésére, elrich megsértődött, hogy ő nem is tudhatott róla, richard meg persze összeomlott a súly alatt... és most mehetünk vissza a kályhához, újra kis cég lett a piped piper, egy összetartó csapat, akik még sokat fognak sodródni a tech-világ hullámain... (könnyen összerakható volt, hogy mi lesz a vége csattanó, mert emlegették eleget a blog eladásából származó lóvét, de azért nem baj ez, mert ennek így kellett lennie, így kellően kielégítő a vég.) ($$07.01.)
a tavalyi pénzügyi zűröket nem éreztem közel magamhoz, idén viszont olyan problémák jöttek folyton/folyvást szembe a srácokkal, amiket sokkal szórakoztatóbban lehetett prezentálni. átélhetőbb volt az a kínkeserves út, amíg egy termék eljut a végfelhasználóig, amíg keresztül verekedi magát az idióta döntéshozók, hozzá-nem-értő sale-esek, csapnivaló pr-osok hadoszlopain. és aztán jöhet a végső koppanás -hiába zseniális a produktum, ha nem kell a népnek... persze néha már morogtam kicsit, hogy túl sok a bukkanó a srácok életében, ettől függetlenül végig nagyon jól szórakoztam az elmúlt tíz hétben.
