„your optimism smooths the road ahead. it's what makes us human thinking we are administrators of the fates.”
még ha ma fájóan aktuális is a téma, azért bátor dolog öngyilkos merénylőkkel kezdeni egy epizódot... de egyébként sem vádolhatóak töketlenséggel mostanság az írók, úgy is tele volt pakolva súlyos jelenetekkel az epizód, hogy érezhetően csak felvezetésnek szánták a későbbi zúzásokhoz. ami elsőre kicsit furcsának tűnt, az a hirtelen támadt nagy ellentét az al-régens és marco között, mert én nem figyeltem fel rá, hogy lettek volna ennek előzményei. viszont az tetszik, ahogy felépítik a pókháló közepén ücsörgő nagy cselszövőt, főleg most, hogy egy flashback-kel meg is erősítették a motivációs hátterét (egyébként ez azért ütött komolyabbat, mert az első múlt-ugrásnál csak arra gondolhattál, hogy a különbségeket akarják hangsúlyozni, hogy ilyen-volt-és-ilyen-lett, aztán a jókedélyű srác betoppant a bordélyba, és minden megváltozott. azért is respekt, hogy nem rágták a szánkba a sokkoló tényeket, csak egy egyszerű dallamra kellett emlékeznünk...). a végére aztán kikristályosodott, hogy marco gyanakszik a hataloméhes és áruló kurafira, úgyhogy nem tartom már hibának, hogy a rész elejétől marakodtak... nem csak ahmed esetében van egyre fontosabb szerepe a múltnak, de a kék hercegnőnél is sok mindent meg fog változtatni, és az ősi mongol hagyományok is egyre erősödnek fel a nagy események felé közeledve -a nagy örömömre, mert az ilyen szertartások hangulata mindig sokat hozzá tud adni egy történelmi sorozathoz. ($$07.17.)