„nobody ever confesses because it’s the right thing to do. they confess out of self-interest.”
nem nagy baj, hogy mára nem kaptunk flashback-et, mert helyette a szigorított részlegben töltöttünk el komolyabb időt, és csak zsúfolttá tette volna a részt még egy szál. így is volt elég érzelem, amit szokás szerint ránk zúdítottak... nichols végre újra köztünk, de persze ebbe a szíves viszontlátásba keveredett bőven keserűség is, pedig elsőre úgy tűnt, hogy a cinikus humora és az aa-csoportja segít neki a felszínen maradni, de túl sok szart kéne eltakarítani, így csak újra lefelé vezethet az út (natasha lyonne köszönte a karaktere nehéz pillanatait, és élt a lehetősséggel, hogy csilloghasson). ehhez a szálhoz szorosan kapcsolódott a luschek-féle vonal, persze, hisz’ miatta került át szegény lány, és a nemtörődöm formájából ki is nézem, hogy csak most kezdte emiatt baszkurálni a bűntudat. egy nagyon picit talán emberibb lett a lusta kurafiból, bár a lényeg a ms.king-gel való kapcsolata volt, ami nagyon működik a képernyőn, kíváncsi leszek, hogy mi lesz most, hogy szintet léptek... a fő-börtönben is baljóslatúan alakulnak az események, mert nem kell ahhoz tenyérjósnak lenni, hogy lássuk, hogy chapman húzásai egyre nagyobb bajt hoznak a fejére... (egyéb heti megfigyelések: két ember között egy vallási ellentét könnyen elsimítható egy harmadik vallás együttes fikázásával; az rendben van, hogy testi kapcsolatok kialakulnak a zuhanyzókban, mert azokra minden szervezetnek szüksége van, de ilyen helyeken érezhetünk-e igaz szerelmet...?) ($$07.17.)