„this is hawkins, okay? you wanna know the worst thing that’s ever happened here in the four years i’ve been working here? do you wanna know the worst thing? it was when an owl attacked eleanor gillespie’s head because it thought that her hair was a nest.”
csak annyit kellett olvasnom a sorozatról, hogy olyan, mintha stephen king írt volna egy gyerek-szereplős x-aktákat a nyolcvanas években, amit aztán spielberg rendezett meg, és tudtam, hogy nagyon hamar fel fogok pattanni a rajongói hajóra... tök jó dolognak tartom, hogy mostanában egyre többször kell arról értekeznem, hogy a generációm abba a korba ért, hogy komolyan vegyék őket, mint film/sorozat-készítőket, és ők élnek is ezzel a lehetőséggel, legtöbbször úgy, hogy a gyermekkorukhoz nyúlnak vissza ihlető forrásnak (lásd még: midnight special). és az a jó, hogy nem érzi üres rablásnak az ember ezeket az alkotásokat, mert szépen összeállnak a kölcsönvett elemek egy magasabb szintű egésszé. vagy csak simán jó nézni újra azt, hogy egy nyugis kisvárosban valami rejtélyes dolog történik, ahogy a fehér-kerítéses házak között veszély leselkedik az ott lakó gyerekekre, akik persze aztán dacolnak ezekkel a veszélyekkel, bátorságukkal példát mutatnak az ifjú nézőknek. de az eggyel idősebb generáció is megtalálhatja benne a neki való john hughes-i romantikát. mi vénemberek meg csak vigyorgunk ezerrel a gyerekkori kliséinken, a jól elrejtett horror-faktoron, a carpenter-i szinti-muzsikán, a fantasy- és comic-utalásokon. és nyugodtan élvezhetjük a gátlástalan nosztalgiát -mint mikor előkerül a fiók mélyéről a kedvenc autóskártyánk egyik megsárgul lapja... ($$07.19.)
