„an action committed in anger is an action doomed to failure. o said our grandfather, genghis khan.”
vannak pillanatok, amiket az ég kék egébe írtak, és egy nagy jurtaként borulnak rá a nagy egészre... azaz az ember a fináléban elvár néhány eseményt, ami logikusan következik az évad szálaiból, így oda a meglepetés ereje, viszont az ezek láttán érzett megelégedettség megfizethetetlen... el kellett jönnie a kurultájnak, de az volt a jó, hogy ennek nem a választós részét láthattuk, hanem a két jelölt verbális összecsapását, az érveiket magukkal szemben és az ellenfelük ellen. és közben még a rokonaiknak és szövetségeseiknek is jutott szó -a háttérben, fülekbe suttogva... de le kellett zárni a hercegnő történetét is, mielőtt túlságosan rátelepedett volna a nézőkre, fájdalmasan, igazi drámaként... és persze idén is el kellett buknia a főkolomposnak, mert a néző csak akkor érzi magát jól, ha a végén a legnagyobb cselszövőt lógni látja a város kapuja felett (főleg úgy, hogy az vihette be neki a végső döfést, aki ezt a leginkább megérdemelte)... bár egyébként a vége előtt nem sokkal még azt hittem, hogy hangosan kell majd szidnom az égi lovasokat, hogy kétségek között hagynak minket, de aztán szerencsére jó lett az arány a nyitva hagyott és lezárt szálak között. ($$07.21.)
tavaly azt írtam, hogy jó alapokat építettek, amire legközelebb már erősebb várat lehet felhúzni, és ezt a fohászt meg is hallgatták a készítők, mert jól kufárkodtak idén a karakter-alapanyagukkal. az mondjuk még mindig furcsa, hogy marco polo néven árulják a portékájukat, mert a címadó hős nem emelkedik a többiek fölé, így a külön futó szálak is egyenrangúak lesznek -sőt, érdekesség tekintetében többen is a címadó hős fölé nőnek... a nagy kérdés idén az volt, hogy tudnak-e olyan erős ellenfelet kreálni, mint amilyen tavaly a tücsök-miniszter volt, és ha összeadjuk az idei ellenfeleket, akkor azt kell mondanom, hogy sikerült ez. mert míg a nagy intrikus ahmed-et jól építették fő-gonosszá, addig a kán kajdu személyében inkább ténylegesen ellenfelet, mint ellenséget kapott (mindkettejüknél túl tudtak lépni a fekete/fehér kliséken, így kissé megingatva a nézőket, hogy kihez is kéne húzniuk). de kaptunk szemelvényeket a múltból is, hogy összetettebb legyen a motivációs háttér is. koncentráltabb volt az egész évad, nem húztak kétfelé a szálak, mint tavaly. viszont az is jót tett a hangulatnak, hogy több időt töltöttünk a szabadban. összességében mindenhol előrelépést éreztem, talán csak a szexualitás terén voltak visszafogottabbak az alkotók -bár ha azt nézem, hogy ahmed-et egy műfarokkal dugta seggbe a kínai kurtizán, lehet hogy át kéne gondolnom ezt az állításomat... remélem, hogy a netflix-nél úgy érzik majd, hogy van annyi a történetben még, hogy újra kinyissák a pénztárcájukat, ha másért nem is, hát a magyar filmipari munkások kedvéért...
