„this is definitely the root of all our psychological dysfunction.”
elég volt egyetlen apróságra fókuszálni (elliot egy cédére archiválja a munkáját), hogy egyből levágjuk, hogy flashback-et látunk -szeretem az ilyen intelligens megoldásokat... egyébként egy egész epizódon át el tudtam volna nézni, hogy darlene-nal kapcsolatot építenek egy szobában -miközben betépnek, beteg művészfilmet néznek és felvázolják a jövőre vonatkozó terveiket... óh a jövő... a jövő fontos szerepet játszott az egész epizódban, egy érzelmes, és a sorozat hangnemétől erősen elütő jelenetben láthattuk hősünk idealizált jövőképét, ahol mindenki boldog, aki csak fontos a számára, és közben vidáman dőlnek le az épületek a háttérben... mintha esélye is lenne bárkinek is a boldog életre... szép metaforát sikerült alkotni a nagy sakk-játszmával, ami után talán már elliot is belátta, hogy értelmetlen harcolni az énje egy fontos darabjával, mert úgysem győzheti le -kénytelen lesz együtt élni mr.robot-tal. és kénytelen lesz újra billentyűzet elé ülni, ha csak egy kis darabot is meg akar menteni abból a szép álomképből... (az internet egy olyan aknamező, ahol ha nem vigyáz az ember, akkor könnyen elméletek robbanhatnak az arcába a töprengős sorozatok kapcsán -és persze a robot környékén számtalan ilyen kering, én is szembetalálkoztam eggyel, amit akkor könnyedén elhessegettem magamtól, ma viszont önkénytelenül is elkezdtem figyelni a jeleket, mert akár még igaz is lehet. és akkor szomorú leszek, mert nem a sorozat vezetett rá a megoldásra, csak valami hülye punk egy monitor mögül...) (ugye nem kell mondanom, hogy 8 percet leforgattak (a) ’the careful massacre of the bourgeoisie' című fikciós horror-filmből az epizód kedvéért...) ($$07.31.)