„i am a kgb officer! don’t you understand that, after all these years? i would go to jail, i would die, i would lose everything before i would betray my country.”
a menő filmek próbálták elhitetni velünk, hogy a kémek élete csupa pompa, ahol a lebukás veszélye nélkül lehet megtenni bármit, kaszinózni és vodka/martini-t vedelni, pedig az igazi kémek élete nagyon nem ilyen. sőt, nincs benne semmi móka és kacagás, mert az unalmas hétköznapiság illúziójában kell beleragadni, és minden napot tönkre tesz a lebukástól való állandó fenyegetettség... azért kíváncsi lennék arra, hogy aki vakon vetette bele magát a sorozatba, az értett-e bármit is az első negyedórából, hogy mit csinál itt a kurva-parókás nő és miért oson az utcán a két férfi... mert egyből rácáfolva az ’unalmas kémek’ elméletemre egy akciódús jelenettel kezdtünk, leginkább azért, hogy ez az akció katalizátora legyen a későbbi eseményeknek. mert igazság szerint engem sem itt az elején a verekedéssel tudtak megfogni, hanem épp azzal, ami utána jött, ahogy szép fokozatosan megismertük ezt a két embert, a két beépült szovjet kémet. és ahogy teltek a percek, úgy lett egyre izgalmasabb a sok kérdés körülöttük. mert hogyan éli meg két ember, hogy a pártvezetésben eldöntötték, hogy nekik ismeretlenként évtizedeken keresztül kell eljátszaniuk a boldog házaspárt? megkísérti-e az amerikai jólét őket, vagy a szívükbe örökre beleégett a sarló/kalapács? a hűséges hazaszeretet fontosabb-e számukra mint az a szeretet, amit a saját gyermekeik iránt éreznek? ki tudják-e egyenlíteni a különböző stádiumban lévő lelki világukat? és ezek csak a pszichológiai kérdések, mert közben ott lesz a lebukás fenyegetettsége is, ami főleg azért lesz érdekes, mert tulajdonképpen a gonosz oroszoknak kell majd szurkolnunk, hogy az amerikai fbi le ne buktassa őket... no, nem azért működött ez a pilot, mert hatásosan az asztalra csapott, hanem mert megmozgatta az ember fantáziáját, így biztosítva azt, hogy mindenképp többet akarjon tudni. ($$08.02.)
